105785. lajstromszámú szabadalom • Negatív ellenállás
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 105785. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Negatív ellenállás. Habarni Erik mérnök Bérliu. A bejelentés napja 1930. évi december hó<80-ika. A találmány negatív ellenállás, azaz oly ellenállás, amely bizonyos áramkörzeten belül csökkenő feszültséget mutat emelkedő áram mellett. Az ilyen ellenállást 5 „eső karakterisztikájú" ellenállásnak is szokás nevezni és a technikában pl. váltakozóáram létrehozására használják fél. A találmány értelmében a negatív ellenállásokat meghatározott fémvegyületekből 10 állítjuk elő, amelyeket egymással érintkezésbe hozunk úgy, hogy az áramnak az érintkező felületen kell áthaladnia. Az ismeretes negatív ellenállásokkal szemben, amelyek a természetben előforduló ás-15 ványból, pl. galenitből és ráhelyezett fémdrótból állnak; a találmány szerinti ellenállásoknak több előnye van. Ezek közül felemlítjük hosszú élettartamát, állandóság és jó minőségét. 20 Az ellenállások előállítását jellemző általános érvényű szabályokat a leírás végén adjuk meg. Előbb azonban példaképen minden részletével oxidokból való negatív ellenállások készítését ismertetjük. Az oxi-25 dóknak a találmány értelmében a következő meghatározott tulajdonságaiknak kell lenni, ha azt akarjuk, hogy csökkenő karakterisztikát mutassanak, amikor egymással érintkeznek és az érintkezési he-30 lyeken áram halad át. 1. Szilárd fémoxidoknak kell lenni ölt, amikor is a titánt és antimont is a fémek közé számítjuk. Ezt azért említjük meg, mert az irodalomban a titánt, iantimont 35 néha a fémekhez, néha a nemfémek közé sorolják. 2. A fémoxidoknak az elektromos áramot vezetniök kell és elektrolitosan nem szabad megbomlaniok. 40 3. Az egyik fémoxidnak savanhidridnek kell lennie. Minél erősebben jut e fémoxid savanhidrid jellege kifejezésre, azaz minél erélyesebben törekszik vele analóg vegyülettel, tehát valamely másik oxiddal sókat vagy komplex vegyületeket ké- 45 pezni, annál hatásosabb a találmány szerinti kontaktusban. Úgy találtuk, hogy a legerősebb savanhidridek az óndioxid (Sn02 ), a wolfrámsav (W03 ), a titánsavanhidrid (TiOa ), a zinkoxid (ZnO), a vas- 50 oxid (Fe2 03 ), a krómoxid (Cr2 03 ), a man- • gánoxid (Mn2 03 ). Az utóbbi két fémoxid a legerősebb. 4. A másik fémoxidnak oly tulajdonságúnak kell lennie, hogy oxigénjét egészen 55 vagy részben lehetőleg gyorsan leadja. Erre leginkább oly fémek oxidjai alkalmasaik, amelyek vegyértékeiket változtatni képesek és amelyeket a kémiai katalízisből, mint oxigénátvivőket ismerünk. Mi- 60 nél könnyebben ad le a fémoxid oxigént, annál alkalmasabb a negatív ellenállás céljaira. Így alkalmasak íitánsavanhidvid (TiOa) uránsav,anhidrid (LT 0:i), rézoxidul (Cu2 0), rézoxid (CuO) és vanadiumsavanhidrid (V2 0.-,). Az utolsó három a legjobb. Ha a 3. alatt megnevezett oxidokat kompakt (pl. olvasztott) alakban vesszük és a 4. alatt nevezett oxidok egyikével érintkezésbe hozzuk, amely hasonlóképen kompakt alakban van, akkor az érintkezési helynek, ha elektromos áram járja át, akkor van kedvező csökkenő karakterisztikája, ha az a fémoxid, amelyik könnyen ad 75 le oxigént, negatív potenciált kap. Általánosságban 3. alatt más oxideket adtunk meg, mint 4. alatt. Ennek következtében a kontaktust rendszerint két különböző fém oxidjaiból állítjuk össze. Van azon- 80 65 70
