105706. lajstromszámú szabadalom • Tárcsás csukló, főként művégtagokhoz

Megjelent 1933. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLY! ^^^^ SZABADALMI BIRrtSAG SZABADALMI LÉTRÁS 105706. SZÁM. — Yll/e. OSZTÁLY. Tárcsás csukló, főként művégtagokhoz. Csizmadia. Mihály orthoped műszerész Gyömrő. A bejelentés napja 1931. évi november hó 5-ike. Művégtagok csuklóiban, amelyek a terheléshez képest csak kicsiny méretűek lehetnek, aránylag igen nagy igénybevételek keletkeznek, minthogy ugyanis az ilyen 5 csuklók hosszú és vékony, főként nyomásra igénybevett tartók összefoglalását képezik, legcsekélyebb meglazulásuk esetán a nyomott, függélyes tartó oldalirányú kihajlását idézik elő, ami a csuk-10 lónak nagy mértékben fokozódó igénybevételét s ennélfogva a súrlódó felületek mind nagyobb kopását vonja maga után. Az ilyen művégtag, amelynek csuklói a tartók bármily kismérvű oldalirányú ki-15 hajlását engedik meg, már egy-két év alatt hasznavehetetlenné válik és javításra, ill. csuklójának kicserélésére szorul. Oly csuklószerkezetre van tehát szükség, amelynél lehetőleg nagyok a fiiggé-20 lyes nyomóerőket felvevő felfekvési felületek és excentrikus erőbehatások nem lépnek fel, minek következtében gyors kopás s ezzel a csukló meglazulása állhat elő. 25 Ez okból pl. az egyszerű csappal összefoglalt, egymást átlapoló felületekből álló csukló erre a célra teljesen alkalmatlan, mert itt a csapra ható forgatónyomaték keletkezik, minek ellensúlyozására a csuk-30 lót kétodalt függélyes helyzetű felületekkel is meg kell támasztani, mely felületeken igen jelentékeny nyomások keletkeznek, ami, tekintve, hogy a szabadon fekvő felületek közé a por is könnyen behatol-35 hat, gyors elkopásukat eredményezi. Ennélfogva szimmetrikus elrendezésű, vagyis villaszerkezetű csuklóra van szükség, ahol a keletkező nyomóerők egymást kiegyensúlyozva, forgatónyomatékot nem hoznak létre. De még ezzel sem tettünk 40 eleget az összes követelményeknek, mert a csuklócsap ebben az esetben is még mindig túlnagy nyomási igénybevételt szenved és ha megkopik, lehetővé teszi a kihajlást. 45 Ennek elhárítására legalkalmasabb az olyan tárcsás csukló, amelynél az illeszkedő felületek nem csap révén, hanem egymásba illő körgyűrűk és körhornyok révén kapcsolódnak, amikor tehát a csap- 50 nál jóval nagyobb átmérőjű hornyok és gyűrűk kerületén, megfelelően nagyobb felületen adódik át a nyomás. Ezenkívül ilyen megoldás mellett nagyobb lesz az a nyomatéki kar is, amely a kihajlást el- 65 lensúlyozza, tehát az ebből származható felületi nyomás is kisebb lesz. Ez a szerkezet azonban közönséges villás csuklóval nem kombinálható, még pedig abból az egyszerű okból, mert a ki- 60 ugró bordával ellátott csuklótárcsa nem volna a merev villaágak közé beileszthető, vagyis az ilyen szerkezet nem volna összeszerelhető. Ezért a találmány szerint a csukló villás karját különlegesen képez- 65 ziik ki, amennyiben az egyik villaágat oldhatóan rögzítjük a csukló-karon. A mellékelt rajzon ennek egy célszerű megoldási módját mutatjuk be, a természetbeni kivitelnél kétszerte nagyobb lép- 70 tékben. Az 1. ábrán egy műlábhoz való térdcsukló oldalnézetét látjuk, a 2. ábrán pedig ennek a II—II metszési vonal szerint vett metszetét. 75 A műláb egyik oldaltartóját a csuklóban kapcsolódó (1) és (2) karok alkotják; ezek közül az utóbbi villás szerkezetű. En-