105640. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa
MAGYAR KIRÁLYI ^HEraK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103640. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Villamos izzólámpa. Tavy Lóránd okleveles gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1931. évi január hó 19-ike. A találmány villamos izzólámpatípus, ül. izzólámpa, mely az eddig ismerteknél gazdaságosabb. Valamely villamos izzólámpatípus gaz-5 daságosságára tudvalevőleg az ezen típusnál a gyertyafényenkinti wattfogyasztás és a lámpa élettartalma közötti összefüggés a jellemző. Minthogy ugyanis a fényemisszió a szál üzemi hőmérsékletétől 10 függ, mely azonban egyszersmint a lámpa élettartalmát határozza meg, valamely típus gazdaságossága csak úgy növekszik, ha ezt az öszefüggést tesszük kedvezőbbé, melynek általános képlete: T=C (W/HK)\ 15 hol T a lámpa élettartama, C egy állandó, W/HK az egységnyi fényemisszióhoz szükséges wattfogyasztás, és n egy hatványkitevő, melynek értéke wolframszálas vákuumlámpáknál 7, gáztöltésű 20 lámpáknál 8. A gazdaságosság növelésére tehát ezt a kitevőt kell növelnünk, mi pl. a gáztöltésű lámpáknál a szál párolgásának csökkentésével történt. A különböző típusokhoz tartozó egyes lámpaegyedek 25 egyéni gazdaságosságát főleg a szál üzemi hőmérséklete szabja meg, melynek adott esetbeni megválasztására igen különböző szempontok vannak befolyással, főleg azonban az áram és a lámpa ára, melyek 30 ismeretében a típus fentemlített gazdaságossági görbéje segélyével mindig kiszámíthatjuk, hogy a lámpát milyen fajlagos wattfogyasztással égessük, azaz milyen feszültségre kapcsoljuk, hogy a leggazdasá-35 gosabb világítást kapjuk. Gazdaságos világítás elérésére általában a típusgörbék közbenső részein kell dolgoznunk, mert a túlrövid élettartalmú lámpák a lámpa árának, a túlhosszú élettartalmú lámpák a 40 lámpa egész élettartalma alatt elfogyasztott áram árának túlsúlyba jutása folytán már nem gazdaságosak, s így az egyes típusgörbéknek vannak nem gazdaságos részei is, melyeket a gyakorlatban ajánlatos kerülni. 45 A lámpatípusok gazdaságosságának növelésére mindeddig fizikai úton a szál párolgásának csökkentésével, törekedtek, pl. akkor, mikor a nitrogéntöltést argonnal cserélték fel, s ennél még kedvezőbb töltő- 50 gázokat is igyekeztek találni. Azt találtam, hogy ez a feladat elektrotechnikai úton is megoldható, s az eddig ismereteseknél gazdaságosabb lámpatípus, valamint annak a típusgörbe gazdaságos 55 részén dolgozó egyedei létesíthetők a következő meggondolások alapján: Ha pl. van egy gáztöltésű lámpánk és ennek a lámpának két egyenlő szála van, melyek közül az egyik, az úgynevezett fő- 60 szál, mely közvetlenül a lámpa sarkaihoz van kapcsolva, a másik pedig az úgynevezett segédszál, mely a főszál kiégésekor azonnal önműködően bekapcsolódik, akkor ennek a lámpaegyednek a fajlagos fogyasz- 65 tás és élettartalom közötti összefüggését feltüntető gazdaságossági görbéje más lesz, mint a gáztöltésű lámpáé, és abból könnyen megszerkeszthető. Ha ugyanis a két szál bármely feszültségen, azaz az 70 egyéni szál bármely élettartalmával ég. ezen új lámpatípus gazdaságossági görbé jének megfelelő pontját megkapjuk, ha az ezen feszültségnek megfelelő élettartalomhoz tartozó wattfogyasztást a gáztöltésű 75 lámpa görbéjén megkeresve, a kétszeres élettartalomnak megfelelő helyen rakjuk fel, s az így kapott pontokat folytonos görhcvel kötjük össze. Minthogy az egyes szálak maguk nagyjában változatlan feltéte- 80
