105527. lajstromszámú szabadalom • Vulkanizáló eljárás, ehhez való szilárd égőanyag és készülék

Megjelent 1933. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRŐSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105527. SZÁM. — Xl/b. (IV/i.) OSZTÁLY. Vulkanizáló eljárás, ehhez való szilárd égőanyag és készülék. Marchal Fernand gyáros Cluses. A bejelentés napja 1931. június 3-ika. Az ismeretes uti gyors vulkanizáló eljárásoknak hátránya, hogy a használt gumifolt bensőleg jól nem egyesül a légabroncs stb. megsérült részének anyagá-5 val, a folt könnyen leszakítható és rövid idő múlva leválik, minthogy a vulkanizálás a legtöbb esetben csak felületileg történik. Ennek oka, hogy a vulkanizálás művelete közben a foltra, illetve a javí-10 tandó részre a szorítókészülék csavarorsójával gyakorolt nyomás elégtelen. Azonkívül a meggyújtott égőanyag hőmérséklete nem egyenletes és nem elég magas, végül pedig az ismert csészékbó 15 helyezett és égőanyaggal impregnált porozus lemezpapiros vagy szalmafonat higroszkopos, mely a nedvességet felr szívja, száraz állapotban pedig tökéletes védelem hiányában gyorsan elpárolog. 20 A találmány célja e hátrányokat megszűntetni és lényegében abból áll, hogy vulkanizáló művelet időtartama alatt a foltra és a javítandó részre felülről lefelé ható orsónyomáson kívül, egyenletes hő-25 mérséklet fenntartása mellett, alulról felfelé ható nyomást is, előnyösen rugónyomást egyidejűleg alkalmazunk, a szilárd égőanyagot pedig magas hőfokot biztosító anyagokból állítjuk elő. 30 A szilárd égőanyagot olykép állítjuk elő, hogy a kereskedelemben kapható úgynevezett metaldehidet lisztfinomságra őröljük és ezt az őrleményt alkohollal és gyantával bensőleg összekeverjük. E fo-35 lyós keveréket adagoló kanállal vízszintes peremű fémcsészékbe öntjük, azután kb. két óráig 30—40 C° hőmérsékleten kemencében szárítjuk úgy, hogy az anyag megkeményedik. Az anyag gyantatartalmánál 40 fogva a doboz anyagához tapad, úgy, hogy azzal egy darabot képez. Az anyag középső részében hamuzsír, alkohol, gyanta és amorf foszfor keverékéből álló gyújtóanyag van, mely ismert módon a készülék ütőrúdja segélyével tűzkő segélyével 45> meggyújtható. A kéntartalmú gumifolt a csésze alsó felületére van ragasztva. Gyakorlati példa az égőanyag előállítására a következő: Kb. 450 g lisztíinomságú metaldehidet, 825 g alkoholt és 85 g 50-gyantát egymással bensőleg összekeve- •; rünk. A gyújtóanyag, pl. 10 g hamuzsír, 8 g alkohol, 6 g amorf foszfor és 1 g gyanta keverékéből áll. A csésze felső részén horony van, 55 amelybe merev papiros szerszámmal olykép besajtolható, hogy ez az égőanyagot légmentesen elzárja. A csavarorsó a szorítóeszköz agyának furatával van összekötve, mely furat az agyban kiképezett, 60 alulról felfelé szűkülő kúpos vájatba tor- • kol. Ez a kúpos vájat a csésze fölött van, mely a lángot központosítja, illetve a szélek felé való kiterjedését gátolja, miáltal a javítandó rész fölött egyenletes hőt 65 kapunk. Az agyból két vagy több lefelé hajlított kar indul ki, melyeknek végére zsírk.őből való görgők forgathatóan vannak erősítve, amelyek a javítandó légabroncson stb. fekszenek fel. A javítandó 70 rész és a készülék asztala között rugalmas lemez van elhelyezve, melynek középső részében kör- vagy tojásdad alakú kidomborodás van. Ha a javítandó darabot a csésze és lemez között befogjuk és 75 az orsót lefelé forgatjuk, akkor a karok alsó részét összekötő gyűrű a csésze peremére nyomást gyakorol és egyszersmind a lemez rugalmas kidomborodását összelapítja, mely résznek töriekvése eredeti, 80