105522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés stereoakusztikus hangleadásra

Megjelent 1933. évi március hó 16-;'tn. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105522. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. — ^ i — — — — Eljárás és berendezés stereoakusztikus hangleadásra, különösen hangos mozgófényképekhez. Dr. Dolezal Jan műegyetemi tanársegéd Dresden és Beér Ferenc gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi december hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi szeptember hó 24-ike. A találmány azon megfigyelésen alap­szák, hogy az emberi fül több különálló hangforrást, amelyek egyidejűleg ugyan­azt a hangot (illetőleg hangesoportot) 5 idézik elő és amelyeknek egymástól való (a hallgató szempontjából szögnek látszó) távolsága egy bizonyos értéket meg nem halad, csak mint egy hangforrást érzékel. Az 1. ábrában (A) és (B) hangforrás, 10 amelyeket a (C) hallgató (a) szög alatt lát. Annak a szögnek legnagyobb értékét, amelynél (A) és (B) még nem hallatszik külön-külön, ezentúl röviden „határszög­nek"' nevezzük. A határszög értéke töb-15 bek között a hangforrások minéműségétől és intenzitásától, a környezet akusztiká­jától, továbbá a hallgató egyéni érzé­kenységétől függ. A találmány alkalma­zására néztve lényege®, hogy a határszög 20 először zárt helyiségben, — ahol a hJamg­hiullámok jelentékeny része közvetve ér­kezik a hallgató füléhez, — nagyobb, mint a szabadban. Másodszor nagy kiter­jedésű hangforrásoknál (hangszórók) na-25 gyobb, mint pomtszerűeknél (sípok). Tegyük fel, hogy az 1. ábrán láthiató (a) szögnek értéke kisebb a határszögnél. -A-- (C) hallgató tehát színleg osak egy hangforrást hall, amelynek iránya inin-30 (Jeneseire a két valóságos hangforrás irá­• nyai közé esik. Ha mindkét hangforrás egyenlő erősen szól, akkor a látszólagos hangforrás helye a középen vian (D)-nél. Ha az egyiknek [például (B)-nek] az in­tenzitása nagyobb, akkor a látszólagos 35 hangforrás ehhez közelebb fekszik. [Pél­dául az (E) nyíl helyén]. Ha az egyes hangforrások erősségének egymáshoz vialó aránya (amely ezentúl röviden rela­tív erősségnek fog neveztetni) megválto­zik, akkor a látszólagos hangforrás he- 40 lyét változtatja. Ahhoz a valóságos hang­forráshoz közeledik, amelyiknek relatív erőssége növekszik. Az érkező hanghullámok fázisai között esetleg fennálló eltérést, amelyet az egyes 45 hangforrások tökéletlen sziirakronizmusa vagy különböző távolsága okozhat, a hallgató semmilyen formában isem veszi észre, mert mindegyik hangforrást mind­két fülével hallja,. (Ellentétben a plasz- 50 tikus hallásnak eddig isimert kísérletei­vel). Jelen találmány több, változó relatív erősségű hangforrás alkalmazására vo­natkozik, azon látszat felkeltése céljából, 55 mintha ezek között egy vagy több álló va§y mozgó hangforrás volna. A találmánynak hangos filmhez való al­kalmazásánál a vetítővászontól jobbra és balra elhelyezett egy-egy hangforrás (il- 60 letőleg hangforrásrendszer) elegendő, me­lyek segélyével a látszólagos hangforrás helye vízszintes irányban meghatároz­ható. Ezen helynek függőleges irányban való meghatározása kevésbé fontos, mert 65 a vetítővászon kiterjedése ebben az irány­ban kisebb és mert a fül iránymegálla- • pító képessége függőlegesben sokkal ke­vésbé tökéletes, mint vízszintesben. Ezért a látszólagos hangforrás magassági hely- 70 zete az optikailag valószínűvé tettnek (a! lilmen beszélő személy szája) minden to­vábbi nélkül meg fog felelni. Természe­tes, hogy ezt a hatást kellő számú hang­forrás alkalmazása által (például egy-egy 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom