105329. lajstromszámú szabadalom • Légfűtőberendezés

Megjelent 1933. évi március hó 128-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105329. SZÁM. n/ll. OSZTÁLY. Légfűtőberendezés. Kárntnerische Eisen und Stahlwerks Gesellschaft cégr és Pfeiffer Kálmán baromfitenyésztő Wien. A bejelentés napja 1931. évi március hó 10-ike. A találmány célja egyszerű elrendezéssel, egy hőforrás segélyével levegőt melegíteni és ennek áramló mozgást adni, hogy az fűtési célokra, pl. egy fűtőtestben való 5 hőleadásra legyen használható. A találmány alapgondolata az, hogy egy hőforrás hőjét két célra használjuk ki és pedig egyrészt a levegőnek melegítés révén egy függőleges csatornában felhaj-0 tást és ezzel áramló mozgást adjunk, másrészt az ezáltal beszívott levegőt egy tetszőleges szerkezetű légmelegítőn át való útján felmelegítsük. A találmány jellegzetessége egy oly hőforrás, mely úgy a 5 fűtőtestekhez áramló levegőt, mint pedig a fűtőtestekből eltávozó levegőt elkülönítve hevíti, hogy az utóbbinak a kéményen át a szabadba való eltávozása számára fokozott felhajtása legyen. 3 Az 1—3. ábrák a találmány szerinti légfűtésnek három példaképem foganatosítási alakját mutatják. Az 1. ábra szerint az (5) hőforrás a külső levegőtől elzárt (4) kamrában oly 3 módon van elrendezve, hogy annak fáradt gázai az (1) kéménycsőbe jutnak. E csőben a forró fáradt gázok felhajtást idéznek elő, amelynek EZ SL következménye, hogy a levegő, miután a (3) beszívónyílá) son belépett, először az itt ellenáramú melegítőként kiképezett (2) légmelegítőben felmelegíttetik, ezután pedig a (6) előrefolyó csövön keresztül a hőt leadó helyhez, pl. a (7) fűtőtesthez és innen a (8) 3 visszafolyó csövön át a (4) térbe vezettetik, ahol az vagy mint elégési levegő a hőforráson áramlik keresztül, vagy a hőforrás körül az (1) kéménycsőbe lép, ahol a hőforrás fáradt gázaival keveredik és ezáltal másodszor felmelegíttetik oly cél- 40 ból, hogy az (1) csőben való felhajtás révén a Íűtőtestkörben való keringést fenntartsa. A felhajtás előidézésének természetesen az az előfeltétele, hogy a hideg levegő (3) beömlési helye mélyebb legyen, 45 mint a fáradt-gáz-meleglevegőkeveréknek a kiilső levegőbe való (9) kilépési helye. Míg ennél az elrendezésnél az (5) hőforrás közvetlenül a meleglevegőáramban van, amelyből az elégési levegőt is kapja, 50 addig a 2. ábra szerint a hőforrás a meleglevegőáramon kívül a külső térben van felállítva és csupán a forró égési gázai vezettetnek a (10) csődarab révén a (4) keverőtérbe. E kivitelnél a (8) légvissza- 55 folyócső oly (4) térbe torkol, amelyen az (5) hőforrás fáradt gázai is keresztüláram ólnak, úgy hogy a visszafolyó levegő a fáradt gázokkal keveredik és ezekkel együtt a kéményen át eltávozik. Ez áll a 60 3. ábra szerinti kivitelre is. Egyébként a működési mód olyan, mint az 1. ábra szerinti foganatosítási aliaknál. A (2) légmeWegítő a 2. ábra szerint egyenáramú légmelegítő. 65 E két foganatosítási alak szerint a hőforrás először a friss levegőnek az (1) kéményoső alsó részében, illetve a (4) térben való félhevítése által a felhajtás előidézésére és azután a levegő-fáradt-gáz- 70 keverék hője egy részének a (2) légmelegítőben lévő levegő-fáradt-gázkeverékhek való leadása által a visszafolllyó levegő felmelegítésére használtatik fel. A 3. ábra fordított rendszerű elrende- 75 zést mutat. Az 1. ábra szerinti készülékévei egyébként egészen azonos működési mód mellett, a (6) visszafolyócső a (4)