105325. lajstromszámú szabadalom • Hőmérsékletkompenzáló berendezés váltakozó áramú forgó wattóra számlálók fékező mágnesein

Megjelent 1933. évi március lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRIÍSÁO SZABADALMI LEÍRÁS 105335. SZÁM. Vll/g. OSZTÁLY. Hőmérsékletkompenzáló berendezés váltakozó áramú forgó wattóra számlálók fékező mágnesein. Dr. Bláthy Ottó Titusz mérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi október hó 31-ike Ismeretes, hogy váltakozó áramú forgó wattóraszámlálók forgatónyomatéka a hőmérséklet emelkedésével növekszik és hogy az acélmágnesek a hőmérséklettel 5 gyengülnek, miáltal a számlálók emelkedő hőmérséklettel sietnek. Ezen hatás kompenzálható oly fékezőmágnesekkel, melyeknek fékező ereje a hőmérséklettel növekszik. Ezen célból a fékezőmágneseken 10 negatív hőmérsékleti koefficiensű fémből, pl. nikkelnek, réznek és kismeninyiségű vasnak ily tulajdonságú ismert ötvözetéből álló mágneses mellékzárlatot alkalmaztak, mely a fékező mágnesnek a tár-15 csán keresztülmenő erővonaláramlását csökkenti. A hőmérséklet emelkedésével a negatiív hőmérsékleti koefficiensű mellékzárlat permeabilitása csökkenvén, a fékező mágnes hatásos mezeje és így a fé-20 kező erő is növekszik. Ezen berendezés hátránya abban van, hogy a fékező mágnes erővonalainak egy része hatástalanul vonódik el és így a fékező mágnes nincsen teljesen kihasználva. Ajánlottak már oly 25 szerkezetet is, amelynél a fékező mágnes összes erővonalai a tárcsán keresztül haladnak és amely azon elven működött, hogy a fékező mágnes sarkaira a tárcsa tengelyéhez a sarkfelületeknél közelebb 30 eső sarukat alkalmaztak negatív hőmérsékleti koefficiensű fémből, melyeken az erővonalak egy része keresztülmegy és amelyekből a hőmérséklet emelkedésével az erővonalak a mágnes-sarkoknak a 35 tárcsa tengelyétől távolabb fekvő pontjai felé szoríttatván, a mágnes fékező erejét a kezdeti állapothoz képest növelik. Ezen ismert szerkezetekkel szemben a találmány oly szerkezet, amely a mágnes maximális kihasználását ós így lehető 40 legkisebb súlyú fékező mágnes alkalmazását teszi lehetővé. A fékező permanens mágneseket ugyanis legcélszerűbben hengerelt, vagyis a végig egyenlő keresztmetszetű rúdacélból 45 hajlítják, mint azt a mellékelt rajzban feltüntetett különböző alakú (m) acélmágnesek mutatják. Tudvalevő már most, hogy az acélmágnes akkor fejti ki maximális fékező hatását, ha a mágnes (p) 50 sarkfelületének nagysága a mágnes (q) keresztszelvényéhez mérten a mágnes (1) hosszának és az (s) légrés vastagságának viszonyával a kellő arányban áll. A sarkö s felület nagysága p = c ——egyenletből adó- 55 dili, melyben c állandónak értéke 80—90 között fekszik. A találmány szerint már most a mágnesrúd hossza és a légrés közötti viszonyhoz mérten, ismert módon, úgy választjuk 60 meg a mágnes sarkfelületének a nagyságát, hogy a mágnes a maximális fékezőhatását fejtse ki és ezen fékezőhatást a mágnes-sarkokra alkalmazott negatív hőmérsékleti koefficiensű fémből álló sark- 65 nyúlványokkal csökkentjük. A mellékelt rajzban példaképpen négy különböző sarknyúlványelrendezés van feltüntetve. Az 1. ábra szerint a (p) sarkfelület nagy- 70 sága egyenlő a mágnesrúd keresztmetszetével. A 2. ábra szerint a (p) sarkfelület a mágnesrúd ferde lemetszésével a rúd keresztmetszetének mintegy másfélszeresére van 75 növelve. A 3. ábra szerint a (p) sarkfelület azáltal