105261. lajstromszámú szabadalom • Ruházati kapocs

Megjelent 1933. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 105261. SZÁM. I/I. OSZTÁLY. Ruházati kapocs. Domián Gyula kömívessegécl Budapest. A bejelentés napja 1931. évi február hó 27-ike. Találmányom oly ruházati kapocs, mely ! ' pl. nadrágtartókhoz, harisnyatar tóikhoz, keztyűkhöz alkalmazva, az ismert kap­csokhoz képest, főleg a nagyobb biztonság 5 előnyét nyújtja, mert rugalmasságánál ós sajátos alakításánál fogva, használat köz­ben, önként nem nyílik ki, előnye emellett szerkezetének egyszerűsége és tartós­sága is. 10 Találmányomat az jellemzi, hogy a hím­, kapocsrész két kapcsolószerve, huzalrugó­ból álló, kézzel való összeszorítása révén, egymáshoz rugalmasan közelíthető ós kö­zelítés után elengedve az ariyakapocsrésa 15 nyílásával kapcsolódó részükön e nyílás szélességénél nagyobb távolságra széjjel­rugózó egy-egy horgot alkot. Előnyös, ha e két hor got egymással ugyancsak huzal­rugóból való tartórész köti össze, amikor 20 is tehát a teljes hímkapocsrészt egyetlen­egy, síkban többszörösen hajlított rugö­buza!darab alkotja. Találmányomat, még részletesebben, a rajzon vázlatosan feltüntetett, foganato-25 sítási példái kapcsán fogom elmagya­rázni. Az 1. ábra találmányom első foganatosítá­sát, a kapocsrészek kikapcsolt helyzeté­ben nadrágtartóra alkalmazva mutatja; a 30 2. ábra ugyané foganatosítást egymásba kapcsolt kapocsrészefekel mutatja. A 3. és 4. ábrán a második foganatosítás hím-, illetve anyakapocsrész látható; az 5. ábra a 3. és 4. ábra szerinti kapocs-35 részeket egymásba kapcsolva mutatja. A 6. ábna végül találmányom további fo­ganatosítását egymásba kapcsolt kapocs­részekkel mutatja. Az 1. és 2. ábra szerint az (a) anyaka­pocsrész kicsákozott és sajtolt lemezből 49 készül és a hímkapoesrész (1x5, b4) kap­esolószerveinek befogadására való (a3) nyílása a középen van. A (b3, b4) kap­csolószervek egy-egy horgot alkotnak, huzalrugóból valók és kézzel összeszorítva 45 az 1. ábrán szakadozott vonalakkal jelzett helyzetbe hozhatók, amikor is annyira kö­zeledtek egymáshoz, hogy az (a3) nyílásba csúsztathatók. A nyomás megszüntetésé­vel a (b3, b4) horgok ismét az (a3) nyílás 50 szélességét meghaladó távolságra rugóz­nak széjjel, úgy hogy a kapocs önként nem nyílhat, hanem biztosan tart. A széj­jelkapcsolás a (b3, b4) horgoknak kéznyo­más révén való közelítésével könnyen 55 megtörténhet. A (b3, b4) horgokat előnyö­sen (b) huzalrugó köti össze egymással, úgy hogy a, teljes hímkapocsrészt egyet­len huzalrugó darab alkotja. A (b) tartó­rész és a (b3, b4) hornyok közötti átmene- 60 tet, előnyösen olyan (bl, b2) kitüremlések alkotják, melyeknek egymástól való tá­volsága a (b3, b4) horgok külső végének egymástól való távolságánál nagyobb. A (b3, b4) horgoknak, az 1. ábrán látható 65 nyíl irányában, kézzel való közelítése, az oldalt kinyúló (bl, b2) kitüremléseknél fogva akadálytalanul ós könnyen meg­történhet. A 3—5. ábrák szerint az (a) anyakapoes- 70 részen a (b3, b4) horgok számára, egy­más között, nyílást hagyó, nyitott, tehát ugyancsak horogszerű (al, a2) kapcsoló­szerv van, amiáltal az 1. és 2. ábra sze­rinti kivitellel szemben, lehetővé válik, 75 hogy a (b3, b4) horgokat, bekapcsolásuk után, az (a) anyaikapocsrészből oldalt ki­álló egy-egy (bő, b6) toldattal lássuk el, _

Next

/
Oldalképek
Tartalom