103999. lajstromszámú szabadalom • Önműködő légfertőtlenítő- és illatosítókészülék

Megjelent 1 93<S. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103999. SZÁM. — VlII/k. OSZTÁLY. Önműködő légfertőtlenítő- és illatosító készülék. Vajda és Róna cég és Gerlei József r.-t. igazg'ató Budapest. A bejelentés napja 1930. évi november hó 29-ike. Ismeretesek már oly légfertőtlenítő készülékek, melyek az ajtó mozgatásakor jönnek működésbe. Ezeknek azonban az a hátrányuk, hogy a fertőtlenítő- vagy 5 illatosítóanyag, az ajtó esukódása közben, sűrített levegő nyomóhatása alatt permeteződik ki a. folyadéktartályból. Minthogy pedig az ajtó esukódása lassan történik, így a légsűrítés és a folyadék kipermete-10 zése is csak lassan mehet végbe, miközben a folyadéktartályba préselt levegő kiterjeszkedik és a folyadékot már nem tudja permet alakjában kinyomni a tartályból, hanem állandó kicsurgást vagy kicsöpö-15 gést idéz elő. Ezzel szemben a találmány szerinti készüléknél a légsűrítés nem az ajtó esukódása által, hanem az ajtó nyitásakor vagy csukásakor felszabaduló rugó feszítőhatása alatt történik, miáltal a lég-20 sűrítés és a folyadékkipermetezés hirtelen megy végbe. További előny, hogy a sűrített levegő nem a folyadéktartányba, hanem közvetlenül a szabadba nyomódik és a levegő injektorszerűen ragadja magá-25 val a folyadékot, miáltal a levegő terjeszkedése folytán kiosurgás vagy kiesepegés nem fordulhat elő. A készülék, a csatolt rajzon, példaképpen felvett, kiviteli alakjában, hosszmet-30 szetben van feltüntetve. A fertőtlenítő-, illetve illatosítóanyagot magába fogadó (a) tartány és a (b) dugattyúhenger közös tokot alkot, mely tok az ajtó felett erősíthető fel. Az (a) tar-35 tányt a (b) henger terétől elválasztó (c) rekeszfalon (d) csőcsonk halad keresztül, melyhez az (a) tartány belsejében az (í) levegővezetőeső csatlakozik. Ez a cső a tartányfal felső részéből kiágazó (g) szórófejbe torkol, mely a tartány feneke 40 fölött végződő (h) folyadékvezetőcsővel van felszerelve. A (b) dugattyúhenger (i) dugattyúja a (j) rugó hatása álatt áll, melynek feszítő ereje a dugattyút a (c) falhoz igyekszik nyomni, tehát azt nyomó 45-helyzetben igyekszik tartani. A (k) dugattyúrúd vége az (1) forgástengellyel bíró, kétkarú (m, n) emelőnek (m) karjával van összekapcsolva, míg az (n) emelőkar a henger faltól oldalirányban eláll. A 50 (d) dugattyúhenger belsejében, a (c) fal és az (i) dugattyú között, (o) lapda van, melynek szájnyílása körülfogja a (d) csőcsonkot. Az ajtó csukott vagy nyitott helyzetében az (n) emelőkar az ajtó felső 55 szélére vagy abból kiálló valamely bütyökre támaszkodik, mely az (m, n) emelőnek a (j) rugó által való elforgatását megakadályozza és így a dugattyút szívó helyzetben tartja. Ha azonban az ajtót ki- 60 nyitjuk, illetve becsukjuk, az (n) kar lefut a támaszról és a (j) rugó feszítőereje az (i) dugattyút lökésszerűen a (c) rekeszfal felé nyomja, miközben a kétkarú emelő az (1) forgástengely körül, a nyíllal 65 jelzett irányban elfordul. Ekkor az (o) lapda összenyomódik, melyből a levegő az (f) csővezetékbe és onnan, a (g) szórófejen át, a szabadba nyomódik, miközben a (h) csövön át, az (a) tartánybun levő 70 folyadékot magával ragadja, mely a (g) szórófejen át, finom permet alakjában, lökésszerűen távozik. Amint az ajtót korábbi helyzetébe visszamozgatjuk, az ajtó, illetve annak 75 bütyöknyúlványa az (n) emelőkarba ütközik, miáltal a dugattyú, a (j) rugó hatása ellenében, visszatér a szívó helyzetbe és