103994. lajstromszámú szabadalom • Ékkel működő surlódó fék

Megjelent 1932. évi február lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103994. SZÁM. — Ve/l* OSZTÁLY. Ékkel működő súrlódó fék. Ing-. Oskar Reimer műszaki tisztviselő Wien. A bejelentés napja 1930. évi október hó 29-ike. A találmány oly fék, melynél a fékpofákat, illetve fékburkolatot hordó részek ékek működtetésével jutnak üzembe. Ily rendszerű fékeknél már javasolták egy eltolható éknek összoinűködtetését görgökkel, emellett azonban a görgők az ékbe berágódnak, úgy hogy utóbbi gyors romlásnak van kitéve és így a fékező hatás ellenőrizhetetlenné válik. Ezenkívül a működtető szervek ékfelületei nem lengenek a kerék síkjához párhuzamosan, miáltal bonyolult szerkezet és nagyobb térszükséglet áll elő. Ezen ismert fékek leglényegesebb hátránya azonban az, hogy nem lehet a nyomásközéppontot pontosan előre meghatározni, miért is a fékszerkezet nem képezhető ki úgy, hogy a fék meghúzásánál a jármű megrázkódásai biztosan elkeriiltessenek. A találmány mindezen hátrányokat kiküszöböli. A találmány értelmében a nyugvó fékszervek (féktuskók, féktárcsák, fékkónus) ékfelületűek, melyek a működtető szerven elrendezett ékfelületekkel közvetlenül összeműködnek és pedig olyként, hogy utóbbinak körpályán vagy önmagával párhuzamosan az ékek szimmetriasíkjában való mozgatásánál a fékszerveknek a fékezés értelmében való eltolása következik be. A csatolt rajzok a találmány két példaképem kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra egy ékinűködésű súrlódó féket mutat lengethető működtető emeltyűvel részben metszve. A 2. ábra tengelyirányban eltolható működtető emeltyűvel felszerelt féket mutat nézetben. A 3. ábra ugyanez tengelymetszetben és a 4. ábra keresztmetszetben. Az 1. ábra szerinti fék két egy tengelytokon lazán ülő (A) kónuskerékből vagy kónusszegmensből áll, amelyek a (b) fékező burkolatot tartják. Ezen kóuuskerekek (c) ütközők segélyével tengelyirányban vezettetnek. Az (A) féktárcsák agyain a fiiggé- 45 lyes és vízszintes síkhoz szimmetrikusan, pl. négy (d) ék, illetve kettősék van kiképezve, melyek az (E) működtető emeltyű megfelelő (E) ékeivel összeműködnek. Az (F) működtető emeltyű a két (A) féktárcsa 50 agyain a tengelyre merőleges irányban lengetlietően van ágyazva. Ha az (F) emeltyűt a, kerék síkjával párhuzamosan elforgatjuk, akkor az (F) és (d) ékek összeműködése folytán a féktárcsák tengely- 55 irányban szétnyomatnak, úgy hogy (b) fékező burkolatuk a keréktengelyen szilárdan megerősített üreges (G) kónustárcsákhoz szorulnak és ezáltal a fékezést létesítik. Az (A) féktárcsák szabad eltolható- 60 sága folytán, valamint az (F) működtető emeltyűnek tengelyirányban való eltolhatósága folytán mindenkor mindkét (G) kómistárcsához való egyenletes hozzányomást érünk el, mivel a működtető emel- 65 tyű a féktárcsákkal együtt mindig és kizárólag csakis a fékburkolatok kopásának megfelelően tengelyirányban tolódik el. Ez igen lényeges előny, mivel ezáltal mindkét féktárcsa egyenletesen jut érvényre. 70 A 2—4. ábrákon feltüntetett ékműködésű surlódóféknek a tengelyen szilárdan megerősített (El) féktárcsája van, amelylyel tengelyirányban eltolható (e) féktuskók működnek össze. Ezeket a (D) fék- 75 emeltyűk működtetik, amelyek a keretben lengethetők. Ezen (D) fékemeltyűk szabad végei szintén (E) ékfelületekkel vannak ellátva, amelyek a (B) kettős ékekkel működnek össze. Ezen (B) fékező 80