103994. lajstromszámú szabadalom • Ékkel működő surlódó fék

Megjelent 1932. évi február lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103994. SZÁM. — Ve/l* OSZTÁLY. Ékkel működő súrlódó fék. Ing-. Oskar Reimer műszaki tisztviselő Wien. A bejelentés napja 1930. évi október hó 29-ike. A találmány oly fék, melynél a fékpofá­kat, illetve fékburkolatot hordó részek ékek működtetésével jutnak üzembe. Ily rendszerű fékeknél már javasolták egy eltolható éknek összoinűködtetését görgök­kel, emellett azonban a görgők az ékbe berágódnak, úgy hogy utóbbi gyors rom­lásnak van kitéve és így a fékező hatás ellenőrizhetetlenné válik. Ezenkívül a mű­ködtető szervek ékfelületei nem lengenek a kerék síkjához párhuzamosan, miáltal bonyolult szerkezet és nagyobb térszük­séglet áll elő. Ezen ismert fékek leglénye­gesebb hátránya azonban az, hogy nem lehet a nyomásközéppontot pontosan előre meghatározni, miért is a fékszerkezet nem képezhető ki úgy, hogy a fék meghúzásá­nál a jármű megrázkódásai biztosan el­keriiltessenek. A találmány mindezen hát­rányokat kiküszöböli. A találmány értel­mében a nyugvó fékszervek (féktuskók, féktárcsák, fékkónus) ékfelületűek, melyek a működtető szerven elrendezett ékfelüle­tekkel közvetlenül összeműködnek és pe­dig olyként, hogy utóbbinak körpályán vagy önmagával párhuzamosan az ékek szimmetriasíkjában való mozgatásánál a fékszerveknek a fékezés értelmében való eltolása következik be. A csatolt rajzok a találmány két példa­képem kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra egy ékinűködésű súrlódó féket mutat lengethető működtető emeltyűvel részben metszve. A 2. ábra tengelyirányban eltolható mű­ködtető emeltyűvel felszerelt féket mutat nézetben. A 3. ábra ugyanez tengelymetszetben és a 4. ábra keresztmetszetben. Az 1. ábra szerinti fék két egy tengely­tokon lazán ülő (A) kónuskerékből vagy kónusszegmensből áll, amelyek a (b) fékező burkolatot tartják. Ezen kóuuskerekek (c) ütközők segélyével tengelyirányban vezet­tetnek. Az (A) féktárcsák agyain a fiiggé- 45 lyes és vízszintes síkhoz szimmetrikusan, pl. négy (d) ék, illetve kettősék van kiké­pezve, melyek az (E) működtető emeltyű megfelelő (E) ékeivel összeműködnek. Az (F) működtető emeltyű a két (A) féktárcsa 50 agyain a tengelyre merőleges irányban lengetlietően van ágyazva. Ha az (F) emel­tyűt a, kerék síkjával párhuzamosan el­forgatjuk, akkor az (F) és (d) ékek össze­működése folytán a féktárcsák tengely- 55 irányban szétnyomatnak, úgy hogy (b) fé­kező burkolatuk a keréktengelyen szilár­dan megerősített üreges (G) kónustárcsák­hoz szorulnak és ezáltal a fékezést létesí­tik. Az (A) féktárcsák szabad eltolható- 60 sága folytán, valamint az (F) működtető emeltyűnek tengelyirányban való eltolha­tósága folytán mindenkor mindkét (G) kó­mistárcsához való egyenletes hozzányo­mást érünk el, mivel a működtető emel- 65 tyű a féktárcsákkal együtt mindig és ki­zárólag csakis a fékburkolatok kopásának megfelelően tengelyirányban tolódik el. Ez igen lényeges előny, mivel ezáltal mind­két féktárcsa egyenletesen jut érvényre. 70 A 2—4. ábrákon feltüntetett ékműkö­désű surlódóféknek a tengelyen szilárdan megerősített (El) féktárcsája van, amely­lyel tengelyirányban eltolható (e) féktus­kók működnek össze. Ezeket a (D) fék- 75 emeltyűk működtetik, amelyek a keret­ben lengethetők. Ezen (D) fékemeltyűk szabad végei szintén (E) ékfelületekkel vannak ellátva, amelyek a (B) kettős ékekkel működnek össze. Ezen (B) fékező 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom