103953. lajstromszámú szabadalom • Födém, különösen vasbetonfödém

Megjelent 1933. évi január hé 15-én. KASTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103953. SZÁM. — VIII/a. OSZTÁLY. Födém, különösen vasbeton-födém. Mercz László kőművesmester Budapest. Pótszabadalom a 101981. sz. törzsszabadalomhoz. A'pótszabadalom bejelentésének napja 1930. évi julius hó 25-ike. A találmány a 101981. számú törzsszabadalomban védett födém különböző, további kiképzéseire vonatkozik, melyek egyrészt a födémszerkezet elemeinek el-5 tolódások elleni, fokozott biztonságát, célszerű teherelosztást, a födémszerkezet merevségének, illetve a kötés szilárdságának fokozását, másrészt a sík mennyezetborítás célszerűbb, illetve gyorsabb }0 szerelését és végül — részben a helyszínén betonozott födémszerkezet esetén — a födémnek a mintaállvánnyal kapcsolatos, előnyös előállítását célozza, A törzsszabadalom szerint többek kö-15 zött, a harántbordáknak a főtartókra, illetve főtartókba való le-, illetve bekötése révén, monolitszerű, fokozott merevségű szerkezetet érünk el. A találmány e tekintetben még tovább megy, a mere-20 vítést nevezetesen a födémszerkezet többi részére is, azzal terjeszti ki, hogy a borítólemezek sorai és a harántbordák között is (egyszerű felfekvés helyett) egymással kapcsolodó összefüggést létesít, 25 ami egyúttal a borítólemezeknek hosszirányú eltolódását is meggátolja. E találmányi gondolat teljes kifejlesztése az, hogy a borítólemezek, széleiken, önhordású rendszerhez hasonlóan (pl. 30 egymásba kapaszkodó horony és léc révén), egymássl is kapcsolódnak. Erre azonban, a legtöbb esetben nincsen szükség, mert ugyancsak a találmány értelmében, úgy az egyes borítólemezek kö-35 zötti, mint a borítólemezek sorai és a harántbordák közötti s végül a szélső borítólemezek és a főtartók közötti, egymással közlekedő, összes hézagokat végig kiöntjük habarccsal, úgy hogy az egész födémszerkezetben teljesen összefüggő 40 habarcskötés létesül. A törzsszabadalomban leírt, megoldási alakok egyike szerint (1. a törzsszabadalom rajzának 5. ábráját), a harántbordáknak boltövszerűen ívelt alakja van. 45 A találmány szerint, ez esetre, a harántbordák és a borítólemezek közjötiti kapcsolódást, célszerűen akként létesítjük, hogy a harántborda felső részének egy-egy hosszoldalán ék- vagy fecskefarkalakú 50 hornyokat alkalmazunk, úgy hogy a borítólemezek csatlakozó szélei számára, legalább is a harántborda egy-egy végén, a lemezsort megtámasztó, ferde, boltvállszerű felületek létesülnek. E szerkezeti 55 alakítás révén egyrészt azt érjük el. hogy a lemezsorok, teljesen a bordákhoz fogva, mint nyomott öviemezek, a bőrei ákk ál való együttműködésre kényszerülnek, másrészt pedig arra a statikai 60 előnyre teszünk szert, hogy a borítólemezek nemcsak kéttámaszúan fekszenek fel, hanem a harántbordák íves alakját követő boltozat elemeiként is, akként vi selkednek, hogy a lemezsorok alkotta 65 boltozat a bordavégek említett, ferde felületeire, mint vállakra támaszkodik és így a főtartókra (pl. vastartókra) bolterőt nem gyakorol, sőt a bordavégekre ható feszítőerővel a harántbordák haj- 70 lítónyomatékát előnyösen ellensúlyozza. A találmány szerint továbbá, vas-főtartók esetére, a főtartókkal szomszédos borítólemezek széleinek befelé nyúló toldatot adunk, melynél fogva a szélső le- 75 mez a vastartó alsó övére nehezedik. Ezzel a borítólemezeknek még jobb felfekvését és az egész födémszerkezetnek még