103907. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kisütőcső

___ Megjelent 1932. évi január hó lő-én. MAGYAR KIRÁLYI jMsBL SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 103907. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Elektromos kisütó'cső. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. cég' Űjpest és Gzukor Károly mérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi október hó 7-ike. A találmány olyan elektroncső, melynél közös burában többszörös elektródarendszer van elrendezve és célja a bura térfogatához képest nagy teljesítményű csö-5 vek létesítése. A nagy teljesítményű elektroncsövek vevőkészülékekben való alkalmazása új műszaki feladatokat vetett fel. Amíg nem sokkal előbb azok a csövek, amelyek 5—'20 10 watt energiát voltak képesek erősíteni, az adócsövek osztályába tartoztak, addig ma már nem ritkaság az említett csöveknek a mindennapi életben használatos vevőkészülékekben való alkalmazása sem. E nagy 15 teljesítmény elérésére a telepes készülékeknél használatos 50—150 volt anódf'eszültségtől el kellett térni és néhány száz voltnyi anódfeszültséget kellett alkalmazni, ami azonban arra való tekintettel, 20 hogy a modern készülékeknél a csövek fűtéséhez és anódafeszültségéhez szükséges energiát rendszerint a váltóáramú világítási hálózat szolgáltatja, technikai nehézségekkel nem jár. Másként áll a helyzet 25 maguknál az elektroncsöveknél. A régen ismeretes hasonló typusú adócsövek alkalmazása, illetve ezeknek minden változtatás nélküli felhasználása nem volt lehetséges. Ennek okát egyrészt abban kell ke-30 resni, hogy e csövek nagy fűtőenergiája a készülék üzemi költségét igen megnövelné, másrészt alkalmazásukkal az a hátrány jár, hogy az ezeknél szokásos és szükséges nagy ballontérfogat miatt a készülék mé-35 reteit a házi célokra szolgáló készülékek megszokott méreteihez képest lényegesen túl kell lépni. Mivel e csövek anódája üzem közben az erősített energia arányában melegszik és e meleget zavarok elkerülése végett gyorsan és biztosan el kell vezetni, többek között azért is, nehogy a katóda hőmérséklete a kisugárzott energia folytán a megengedettnél magasabbra emelkedjék, gondoskodni kell arról, hogy az anóda felülete elegendő nagy legyen és e 45 követelmény az előbb említett másik követelménnyel — a kis térfogattal — nem látszik összeegyeztethetőnek. Az eddig használatos elektródaelrendezések tipikus alakja az úgynevezett lapos, 50 szekrényszerű elrendezés, melynél az egy síkban többszörösen kifeszített izzószálat szimmetrikusan két síkban elhelyezett rács és két síkban elhelyezett anóda veszi körül. Az elektródák síkjai egymással pár- 55 huzamosak, e síkok fekvése az elektródák áramhozzávezető huzalait tartalmazó üvegcső tengelyéhez képest pedig olyan, hogy ez az említett síkokkal párhuzamos, vagy reájuk merőleges, némely esetben ferde. 60 Nyilvánvaló, hogy a lapos, szekrényszerű elrendezés anódafelületének növelése csak a ballontérfogat egyidejű növelésével lehetséges, akár párhuzamosak, akár merőlegesek a szekrénysíkok a cső tengelyére, 65 illetve akár ferde szöget is zárnak be vele. Történtek már kísérletek az elektródarendszerek számának, vagyis az egyes csőegységeknek ugyanazon a burán belül való szaporítására és két vagy három elektróda- 70 rendszernek a csövön belül való elhelyezésére. Ezzel a jelzett feladat megoldásához közelebb jöttek ugyan, de az elért előnyöket az áramhozzávezető huzaloknak elkerülhetetlen szaporításával, valamint az 75 egyes rendszerek összekapcsolásával szűk-