103887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép villamos kábelek fémköpenyének előállítására

Megjelent 1933. évi .január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jnN8K SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103881. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás és gép villamos kábelek fémköpenyének előállítására. Felten & Guilleaume Carlswerk A.-G. Köln-Mülheim. A bejelentés napja 1931. évi február hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 15-ike. A villamos kábelek lelkét mechanikai sérülés, valamint nedvességbehatolás elleni védelmül, ólomköpennyel szokták burkolni. Az ólomköpenynek a kábelre 5 való felvitelét illető számos javaslat ismeretes, amiknek célja, hogy a köpeny anyagának struktúrája egyenletes legyen. Az eddig ismeretes eljárások azonban nem teszik lehetővé, hogy biztonsággal elkerül-0 hessük gyönge helyek (mint pl. hólyagok, rozsdaüledékek, varratok stb.) keletkezésének veszélyét. Az ólomból való köpenyek további hátrányául bizonyult, hogy az ólomanyag, a huzamos időn át rázkód-5 tatásoknak kitett kábeleknél, törékennyé vált. E jelenség, amelynek oka a kristályközi korrózióban rejlik, főleg tengeri kábeleknél mutatkozott és ott rendkívül hátrányos következményeket vont maga 1 után. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy az ólomköpenyt oly fémköpennyel helyettesítsük, amely a kábel belsejébe való nedvességbehatolás elleni védelem szempontjából az ólomköpennyel egyenértékű, de amely mentes az ólom sajátosságát képező, a rázkódtatások folytán keletkező kristályközi korróziótól. Az eljárás főleg oly tengeri kábelekre nézve fontos, amelyeknél a kábel belső részeit, külső nyomás alatti összeroppanás ellen védőtokba zárjuk. Az eljárás lényegileg abban áll, hogy egymásba illeszkedő, szögletbe hajlított lapos fémszalagokat (pl. réz-, bronz-, alumínium- vagy vasszalagokat) sodrunk a kábel lelke, illetőleg védőtokja fölé és hogy emellett a szögletben egymásbakulcsolódó lapos szalagok hézagait, a szalagoknak szilárd összehajtogatása alkalmával, valamely tömítővagy összekötőmasszával, pl. kompaunddal (adott esetben a védőtokkal ellátott kábeleknél akár valami folyós fémmel) töltjük ki. Az eljárás foganatosítása céljából, a 45 sodrógép motolláiról lefutó lapos fémszalagokat először is oly készüléken vezetjük keresztül, amelyben azokat hoszszukban összehajlítjuk, azután pedig úgy vezetjük azokat a sodrópont felé, hogy a 50 lapos szalagok egymásba kapaszkodnak és egyre sűrűbben kulcsolódnak össze a kábel lelke körül, mígnem a sodrófejben véglegesen és szilárdan egybeépített összefüggő koszorút alkotnak. A hegyes szög- 55 ben hajlított lapos szalagok tömítő kompaundmasszában illeszkednek átmenetelesen egymásba. A massza tartályát közvetlenül a sodrópont előtt, helytállólag helyezzük el és úgy a kábel lelkét, mint a 60 meghajlított lapos szalagokat is, keresztülhúzzuk a tartályon. A rajzok a találmány szerinti gép egyik kiviteli példáját vázlatosan tüntetik fel. Az 65 1. ábra a gép hosszmetszete, a 2. ábra pedig a belépőkorong nézete. Az 1. ábra szerint aa (a) lapos szalag a rajzban fel nem tüntetett motolláról fut le, még pedig a (b) görgőn kersztül, a (c) 70 belépőkorong felé. A szalagot a 2. ábrából látható (d) réseken húzzuk át, majd pedig az (f) tartálynak kompaundmasszával töltött (e) terén vezetjük keresztül. A (c) belépőkorong forgathatólag van ágyazva az 75 (f) tartályban. A kábel a (g) vezet őszei ericén keresztül lép ki a tartályból, amely szelence egyúttal sodrókaliher lehet. A tartályon keresztülhúzott, szögletbe hajlított lapos szalagok, a leírt elrendezés rn el- 80