103884. lajstromszámú szabadalom • Sajtoló fémköpeny előállítására
Megjelent 1933 . évi . január hó 15 -é n . KÁ&YAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103884. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Sajtoló fémköpeny előállítására. Felten & Guilleaume Carlswerk A.-G. Köln-Mülheim. A bejelentés napja 1929. évi augusztus hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi október hó 22-ike. A találmány fémköpenyek, főleg ólomköpenyek előállítására való sajtolok tökéletesítésére vonatkozik. Az ©célra szolgáló, eddig ismeretes sajtolóknál, ame-5 lyeknél a fém, készlettartályából, több bevezetőcsatornán keresztül lép be a sajtolótőkének a tövist közrefogó gyűrűkamrájába, a bevezetőcsatornák tengelyei valamely, a tövis tengelyéhez képest me-10 rőleges vagy majdnem merőleges síkba esnek. A gyűrűkamrából a fém nyomás alatt kerül a sajtolónak a tövisből és a gyűrűkamrából (matricából) alkotott szájnyílásába. Az efféle sajtolóknál — amint 15 ez az 1. ábrából látható — az (a) és (b) bevezetőcsatornák elrendezése olyan, hogy a fémáramok, a tövist közrefogó gyűrűkamrában, a (c) és (d) helyeken, homlokegyenest szembecsapódnak egymással, 20 mielőtt a szájnyílásba kerülnének. Tudvalevőleg nem kerülhető el tökéletesen, hogy az ólom, utánpótlása alkalmával, némi oxidálódást ne szenvedjen, miért is a vázolt sajtolóknál ama veszélynek vagyunk 25 kitéve, hogy az ólommasszába került oxidrészecskék éppen a (c, d) szembecsapódási vonalban gyűlnek meg és itt hibás helyeket képeznek, amennyiben azok, az ólommasszának a (c) és (d) helyektől a 80 sajtoló szájnyílása felé való vonulásakor, hosszvarrat módjára helyezkednek el az ólomköpenyben, amelyet így tömítetlenné tehetnek. A találmány révén kikerüljük eme hát-35 rányokat. A találmány szerint, amint ez a 2. ábrabeli vázlatos metszetrajzból is látható, az (a) és (b) bevezetőcsatornák tengelyei az (e) gyűrűkamrához képest többé-kevésbbé érintőlegesek, vagyis úgy 40 rendezzük el azokat, hogy az ólommassza áramai ne kerülhessenek többé homlokegyenest egymás ellenébe. A találmány szerinti sajtolónak egyik, rendkívül előnyös kiviteli alakjánál a fémbevezetőcsatornákat azonos forgatóértelmű érin- 45 tők irányában torkoltatjuk a gyűrűkamrába, hogy az ólomnak a gyűrűben való haladása, mindegyik áram számára azonos értelemben történjék. Közelebbről tekintve a dolgot, ekkor az 50 ólom úgy mozog a gyűrűben, hogy a gyűrűbe vezető (f) és (g) belépőhelyeken az ólomáram két-két ága hegyes szög alatt találkozik és érintőlegesen nyomul egyik a másikba. Eközben az ólom hatályosan 55 elkeveredik és mivel a kétféle ólomáramnak, úthosszaik különbözősége folytán, más és más sebessége van a gyűrűben, bizonyos viszonylagos elcsúszások állnak be, amiknek folytán, az illető áramoknak 60 esetleges hordalékát képező oxidrészecskék, az egyes ólomrétegek között szétőrlődnek, úgy hogy ártalmas oxidmenynyiségek nem képződhetnek, illetve nem gyűlhetnek meg az ólommasszában. Ha a 65 keverőgyűrű és másrészt a rajz síkjára merőleges fekvésű szájnyílás között, a bevezetőcsatornát konaxiálisan, de szükség esetén akár excentrikusan szűkítjük, akkor azt is elérhetjük, hogy a szájnyílásba 70 ömlő ólom mindenütt egyforma nyomás alatt álljon. Az eddigi sajtolok további hátránya a plunger felé való hőátszármazás. Az itteni hőszigetelőkül eddig használatos azbeszt- 75 lemezek nem feleltek meg tökéletesen a hőveszteség elhárítására és rugalmasságuk, illetve engedékenységük az egész rendszert megfosztotta merevségétől. Oly célból, hogy a sajtolótőkéről a plungerra 80
