103832. lajstromszámú szabadalom • Fékelrendezés géperejű és egyéb járművek pótkocsijaihoz

Megjelent 1933. évi jnnnár hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIllOSÁG SZABADALMI LEIRAS 103832. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Fékelrendezés géperejű és egyéb járművek pótkocsijaihoz. P. X. Meiller Maschineiifabrik Wag-enbauaiistalt cég-München. A bejelentés napja 1030. évi október hó 25-ike. A találmány fékelrendezés mindenféle pótkocsihoz, melyeket géperejű jármű, vontatógép vagy bármely más jármű von­tat. A találmány célja, hogy a pótkocsit 5 mindenkor és minden előforduló üzemi körülmények között biztosan és megbíz­hatóan lefékezhessük. E célból az új fékelrendezés áll egy-egy önműködő fékből, mely akkor lép mükö-10 dósbe, amikor a pótkocsi a vontatókocsira fut és kézzel működtetendő vészfékből. A mellékelt rajz a laláimányi fékelren­dezést példaképpen egy foganatosítás! alakjában tünteti fel. Az 15 1. ábra a fékelrendezés oldalnézete. A 2. ábra felülnézete. A 3. és 4. ábra részleteket tüntetnek fel. A pótkocsi (1) vázán (2. ábra) elrende­zett (2) összekötővillát a vontatókocsiba 20 akasztjuk. A pótkocsi fékezése ismert mó­don, a hátsó kerékfékek segítségével tör­ténik, melyek a (3) féktengelvröl, a (4, 5) csuklósrudak segélyével hozatnak műkö­désbe. Lehet- azonban a mellső kerekeket 25 is fékezni. A váz mellső (6) haránttartóján (2. ábra) a (7) csapágybakokban, a (8) tengely fo­roghat, amelynek közepén (2. ábra) a (9, 10) kétkarú emeltyű van elrendezve. A (9, 30 10) emeltyű alsó (9) karjába (1. ábra), elől, a kiakaszthatóan megerősített (11) kötél kapaszkodik, mely a felső (10) kar vége fölött hátrafelé van vezetve és a (12) hurokban végződik (2. ábra), melybe a 35 (13) rúd kapcsolódik". A (13) rúd másik vége a (3) fékteugelyen levő (14) kiegyen­lítő emeltyűvel van összekötve (1. ábra). A (8) tengelyre továbbá a (15) lengő emelő­karok szilárdan vannak felszerelve (2. ábra), melyekhez a pótkocsi (2) villája 40 csuklósan van hozzáerősítve. A váz alatt a fékrudazat számára csil­lapítószerkezet van elrendezve1 , mely a rugók, nyomólevegő, folyadék, zsír, súr­lódó szervek stb. segítségével működő, 45 lengethetően ágyazott (16) dugattyús szi­vattyúból áll (1. ábra), mélynél; (17) du­gattyúrúdja csuklósan csatlakozik a (9) karhoz. A dugattyús szivattyú belső ki­képzése különböző lehet. A szivattyút cél- 50 szerűen a fékezőközegei tartalmazó (18) készlettartállyal látjuk el, mely a szi­vattyú hengerét állandóan táplálja. A fékelrendezés feltüntetett helyzeté­ben a pótkocsi le van fékezve, ami ön- 55 működőén következik be azáltal, hogy a pótkocsi a vontatókocsinak lat, amikor is a pótkocsi (2) villája a (9, 10) kétkarú emeltyűt hátralendíti és ezáiial a (11, 12) kötelet meghúzza, mely viszon' a hátsó 60 kerékfékeket a (13, 14, 3, 4, 5) szervek segítségével működésbe hozza. Amikor a pótkocsinak a vontat ókocsira kifejtett tolóhatása szűnni kezd, a (9, 10) emeltyű alsó karja előrelendül, úgy hogv 65 a (11, 12) kötél meglazul és a fékek oldód­nak. Ügy a fékezésnél, mint a fékek oldá­sánál a (16, 17, 18) csillapítószerkezet akként hat a. fékszerkezetre, hogy a fékek­nem jönnek működésbe már az összekötő 70 villára ható legcsekélyebb nyomásnál és nem is oldódnak a nyomás legkisebb csök­kenésénél sem. Az eddigelé ismert ön­működő fékeknek ezt a hátrányát a jelen találmány kiküszöböli. 75 A csillapítószerkezetet a pótkocsi bár­mely más helyén is rendezhetjük el. így pl. lehet azt -a pótkocsi (2) villáján is al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom