103662. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagykeménységű és nagyszilárdságú anyag előállítására cementből és homokból

Megjelent 1931. évi december hó 238-éu. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 103662. SZÁM. — XVII/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés nagykeménységű és nagyszilárdságú anyag előállítására cementből és homokból. Brighenti György gyáros Lyon. A bejelejités napja 1931. évi február hó 3-ika. Franciaországi elsőbbsége 1930. évi február hó 12-ike. Ez a találmány eljárás és berendezés cementből és homokból készült oly anyag előállítására, amely sokkal keményebb és szilárdabb az ugyanezekből az alap-5 anyagokból készített eddig ismeretes termékeknél. Az eljárás különleges szárító-és fürdő-berendezéssel kapcsolatos, amely kedvezően egészíti ki az eljárás nyújtotta kémiai eredményt. 10 Az eljárás főjellemzői a következők: 1. Az alapanyaghoz, vagyis a cementnek és homoknak keverékéhez nedvesítő és gyúró folyadékul vasklorür vizes oldatát használjuk, ami a keverék megkö-15 tését végzi és nagy keménységet is kölcsönöz neki. 2. Az anyagot a megkötés és a természetes száradás után fokozatosan kiszárítjuk, amit úgy érünk el, hogy az anya-20 got megfelelő ideig oly szárítókamra-sorozatban tartjuk, amelynek egyes tagjai különböző és tagonként növekvő hőmérsékletűek. A szükséges hőmérsékletet meleg levegő keringtetésével állítjuk elő. 25 3. A kellően kiszárított anyagot folyós kénből álló fürdőbe merítjük, ami a termék keménységét még inkább fokozza. Az alábbiakban az eljárásnak egyik iparilag kivihető, példaképpeni fogana-30 tosítási módját adjuk. A megfelelő arányban vett cementet és homokot kb. 20%-os vasklorür oldat jelenlétében erre való gépek keverik és gyúrják. Az így előállított pépet — nyo, 85 mással vagy anélkül — a későbbi céloknak megfelelően formáljuk és a kívánt alakra és nagyságra hozzuk, majd a szükséges ideig nedves helyen tartjuk, hogy a cement és homok kötése befejeződjék és a száradás meginduljon. í0 Ezután a tömbök egymásra rakva, olyan kosarakba kerülnek, amelyek az egymásután következő és az anyag teljes kiszárítására való kamrákon át továbbíthatók. 45 A csatolt rajz a szárítóberendezést szemlélteti vázlatosan, amelyben a különíálló kamrák egymás után következnek, a legutolsó kamrában pedig a folyós kénből álló fürdő foglal helyet, amelybe 50 a már kiszárított tömböket meríljük. Az 1. ábra a teljes szárítóberendezést mutatja függőleges hosszmetszetben, a 2. ábra a berendezés vízszintes metszete az 1. ábrában feltüntetett A—B vonallal 55 jelzett sík mentén, a 3. és 4. ábrák pedig a C—D, illetve B—F vonalakkal jelzett síkok mentén vett egy-egy keresztmetszetet szemléltet. A rajzban feltüntetett kivitelnél négy 60 szárítókamra van (jelölésük 1, 2, 3) és (4), ez a szám azonban szükség szerint változhat. Az ötödik (5) kamrában van a folyós kénből álló fürdő befogadására való (6) medence. E kamrákat a liőszige- 65 telő (7) keresztfalak választják el egymástól, amelyek alatt a kívülről befelé nyíló (8) ajtók foglalnak helyet, a szélső (I) ós (5) kamrák (9) és (10) ajitói azonban belülről kifelé nyílnak. A (8, 9) és 70 (10) ajtóknak természetesen lehetőleg szorosan kell záródniok, hogy hőveszteség ne legyen. Valamennyi kamrán fémből készült (II) sínszál vonul végig, amelynek a két 75 végét a szárító előtt, illetőleg mögött elhelyezett (12) tartók támasztják alá. Ez