103638. lajstromszámú szabadalom • Szabászati formázó és mértékvevő készülék

Megjelent 1931. évi november hó 16-án. MAG TAR KIRÁLYI jnHK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 103638. SZÁM. — I/a. OSZTÁLY. Szabászati formázó és mértékvevő készülék. Vékony Sándor szabómester és szabászati szakoktató Budapest. A bejelentés napja 1929. évi december hó 31-ike. A találmány szabászati, formázó és mértékvevő készülékre vonatkozik, mely a készítendő férfi- vagy női ruhadarabnak oly pontos kiszabását teszi lehetővé, hogy 5 az ennek alapján összeállított ruhadarab az eddigi szokásos, előzetes próbálás és ennek alapján történő utánigazítás nélkül tökéletesen illik a megrendelő testére. Ezt, a találmánybeli készülék segélyével azál-10 tal tesszük lehetővé, hogy a törzset, melyre a ruhadarab készítendő, a nyaktól a csípőig, úgy a szélességi, mint a hosszú­sági irányban kis mezőkre osztjuk fel. Az így felvett résztávolságoknak szélességi és 15 bosszúsági méreteit a ruhaanyagra, tebát sík felületre visszük át és az átvitt rész­távolságok útmutatása mellett rajzoljuk meg a mértani ábrát. Ha már most ugyané mértani ábrát előnyösen kéreg-20 papirosra is átvisszük és ezt a kirajzolt vonalak mentén, mint valami ruhadarabot összevarrjuk vagy összeszögecseljük, ak­kor az ily módon kapott próbababa a maga domborulataival és homorulataival 25 a rendelő törzsének természetes és hű alakját adja vissza úgy, hogy a szabó a ruha elkészítése folyamán ,s próbabábon állandóan maga előtt látja a test homorú és domború alakulatait és ezeknek meg-30 felelően idomíthatja a ruhaanyagot, azaz a kiszabott iés összeállított szövetnek a próbabábra való felhelyezése révén a mell-, hát- és egyéb méretekben való elté­réseket a munka folyamán helyesbítheti 85 anélkül, hogy a próbálgatásokat a rendelő testén kellene elvégeznie, ami tetemes idő­veszteséget jelent és gyakran körülmé­nyes is. A találmánybeli készülék kezelése a szabászatnál gyakorlatban lévő szabályok 40 szerint történik, vagyis annak síkban ki­terjesztett, kellő nagyságú mezőket adó és az alábbiakban ismertetett módon be­állítható, egymást keresztező szalagjait a rendelő testének szemmérték után való 45 becslése vagy néhány bemondott, fonto­sabb méret (pl. nyak-, mell- és derékbőség, stb.) alapján hozzátevőlegesen beállítjuk, mely művelet a szabászati szakrajzoknak jelenleg szokásos tervezése szerint megy 50 végbe. Az ily módon beállított készülék, a váll- és nyakszalagok csomópontjainak rögzítése után, a rendelő testarányainak megfelelő, váz,szerű, domború alakzatot ad. Ha már most az ily módon beállított és 55 az egymást keresztező szalagok által kí­vánt nagyságú mezőkre osztott, vázszerű készüléket a rendelő testére felöltjük, akkor különösen a vízszintes elrendezésű, átlapolás folytán kettős szalagokat azo- 60 kon a helyeken, ahol a test formáihoz nem simulnak, illetve ahol a mindenkori, meg­kívánt formai kivitel (divat, izlés, stb.) szempontjából módosítandók, egymáson való elcsúsztatás által helyesbítjük. Ez a 65 művelet megfelel a készítendő ruhadarab kipróbálásának, avval a különbséggel, hogy míg a ruhadarab eddigi, szokásos kipróbálásánál a szabász könnyen téved­het, addig a találmánybeli készülék a be- 70 tartandó méretek pontos feltüntetésével a tévedést kizárja és így a készülék alap­ján, a bevezetésben említett módon kéreg­papirosból előállított próbabáb a ruha hi­bátlan elkészítéséhez hathatós segédesz- 75 közt nyújt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom