103590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémcsövek, tartályok vagy hasonlók belső felületének bitumenes, kátrányos vagy efféle, rozsda ellen védő masszával való bevonására

Megjelent 1931. évi november hó 16-án. __ MASYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 103590. SZÁM. — XYI/e. OSZTÁLY. Eljárás fémcsövek, tartályok vagy hasonlók belső felületének bitumenes, kátrányos vagy efféle, rozsda ellen védő masszával való bevonására. Kunst Vilmos mérnök Barmen. A bejelentés napja 1930. évi november hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi január hó 4-ike. Ismeretes már csöveknek belső szigeteléssel, pl. bitumennel vagy aszfalttal való ellátása, amelyet olymódon visznek fel a csőfalakra, hogy a szigetelőmasszát felhe-5 vített állapotban a cső belsejébe betöltik és a cső gyors forgatásával a centrifugális erő hatásával a csőfalhoz röpítik és elosztják. Emellett oly célból, hogy a szigetelőmassza a csőfalhoz kellően tapad-10 jon és a szigetelőréteg egyenletes vastag legyen, a röpítés ellőtt a csövet is fel kell melegíteni, amely az eddigi javaslatok szerint célszerűen gáztüzeléssel történik. Kitűnt azonban, hogy a cső egyenletes 15 felmelegítése nagy nehézségekkel jár. Ezen egyenletes felmelegítés azonban a szigetelőmasszának a cső belső falához való tapadása és a szigetelőrétegnek egyenletes vastagsága számára a legnagyobb fon-20 tosságú. Ha a csövet nem egyenletesen melegítik fel, akkor a csőben, kihűlése után, feszültségek lépineik feil, amelyek a szigetelés részbeni meglazulását vagy éppenséggel leválását vonhatja maga 25 után. A csőinek oly hőmérsékletre való részleges felhevítése által, amely magasabb, mint a bellső védőréteg elégési hőmérséklete, szigetelés az illető helyen egyáltalá-30 bain nincs biztosítva. Továbbá az egyenlőtlen felmelegítés által a réteg vastagsága is egyenlőtlen lesz. Javasolták ragasztóanyag felkemését a cső falára már a szigetelőmassza felvitele 35 előtt. A iragasztóanyagnak a felkenése azonban — .amint ezt évek hosszú sora óta szerzett tapasztalatok igazolták — nagyon tökéletlen. A réteget csak nagyon egyenlőtlenül lehet felkenni, sőt még azt sem lehet biztosan elérni, hogy az a cső 40 egész felületét befedje, különösen akkor, ha 16 m., vagy ennél is hosszabb csövekről van szó, mint amilyeneket manapság általánosan használnak. Ha ezenfelül a csőnek még aránylag kis, pl. 300 mm. 45 vagy ennél is kisebb az átmérője, akkor kenésről egyáltalában szó sem lehet. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárás a fentebb leírtaktól abban különbözik, illetve abban van, hogy a munkada- 50 rabot, pl. csövet valamely ragasztómaszszából, pl. szurkos ragasztómasszából álló forró fürdőbe teljesen bemerítjük, mielőtt a bitumenes, kátrányos vagy más, rozsda ellen védő masszát röpítéssel a cső falára 55 felvisszük. A bemerülési folyamat az ismert felkelő eljárással szemben nemcsak az egész munkadarabnak egyenletes felmelegítését, hanem a cső egész felületén tökélete- 60 sem egyenletes réteg elérését is biztosítja. Minthogy a ragasztómasszát forró állapotban visszük fel, ennélfogva az a cső felületével a legbensőbben egyesül és nagy tapadóképessége ós hozzákevert anyagok- 65 kai célszerűen érdes felületűvé tétele folytán az utólag felviendő tulajdomképemi •szigetelőréteggel szintén különösen benisőleg kötődik össze. Ismeretes továbbá már a rozsda ellen 70 védő masszának (aszfaltnak) a cső felületére mechanikai úton való oly felvitele, hogy a munkadarabot részben a folyékony rozsdavédő masszába befüggesztik és abban addig forgatják, amíg az telje- 75 sem be nem vonódott. A munkadarab felmelegedése itt is egyenlőtlen ós ezért tökéletlen.