103482. lajstromszámú szabadalom • Légzési álarc gumiból

Megjelent 1931. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jMnL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103482. SZÁM. — XVJII/b. OSZTÁLY. Légzési álarc gumiból. Dr. Dráger Ottó Heinrich, mérnök-kereskedő Lübeck, mint a Drágerwerk Heinr. & Bernh. Dráger lübecki cég* jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi augusztus hó 4-ike. A találmány gumiból való oly légzési álarc, melynek a homlokon, a pofacsontokon, az áll behajlásán vagy a felső ajkon való tömítésre hivatott szegélye az álarc 5 testével egy darabot alkot. A jelzett fajtájú ismert álarcoknál a tömítési szegély azáltal létesül, hogy az álarccal párhuzamosan, pl. sajtolás által, csatornát állítottak elő, melynek folytán ) az e csatorna és az álarc széle között levő álarcfal tömítési szegéllyé vált. Ezeknél az ismert álarcoknál azonban a tömítési szegély nem fekhetett fel az arcon mindenütt szorosan, mert nem volt eléggé engedékeny ahhoz, hogy az álarcot használó egyének más-más arcalakjához hozzáidomulhasson. A különböző arcok alakja ugyanis gyakran jelentékeny mértékben szabálytalan, még pedig főleg a pofacsontoknál és az említett ismert álarcok éppen ezen a veszélyes helyen nem simulnak eléggé szorosan az archoz. Gumiból való félálarcokhoz továbbá javasoltak olyan tömítési sávot, mely az álarc testének egész éle mentén körülfutó, befelé áthajlított szegélyvastagításból állott, melynek falvastagsága befelé, az álarc teste felé csökkent. Az ilyen tömítési sávnak az arc mindenkori alakjához való alkalmazkodóképessége azonban az engedékenységet csökkentő szegély vastagítás és ennek rugózása miatt annyira kevéssé kielégítő, hogy teljes álarcokhoz, melyeknél az arcalak szabálytalanságai erősebben érvényesülhetnek, teljesen hasznavehetelen. Hátránya ezen kivitelnek az is, hogy a szegélyvastagítás alakja folytán az álarc holttere erősen megnövekedik. A találmány értelmében az álarcnak a 40 homlokon, a pofacsontokon, az áll behajlásán vagy a felső ajkon való tömítésre hivatott széle az álarcnak az arc felületéhez igazodó főfelületével szöget bezáró és abba legömbölyítés útján átmenő 45 olyan szegélyt alkot, melynek szabad éle kifelé hajlik és melynek falvastagsága ezen él felé csökken. A találmánnyal az említett ismert kivitelek hátrányait kiküszöböljük, mivel a 50 tömítési szegély a találmányunk szerinti elrendezés és alakítás folytán az álarc főfelületéhez képest és önmagában is nagy mértékben hajlékony, úgy hogy a rögzítéshez való szalagok húzóhatására az arc 55 bármely egyenetlenségéhez megbízhatóan tömítve hozzásimulhat. A rajz a találmány két foganatosítási példját mutatja. Az 1. és 2. ábra elől-, illetve oldalnézete az 60 első foganatosításnak, melynél az álarc az orr alatt az áll behajlásához támaszkodik. A 3. ábra egy második foganatosítás oldalnézete, mely az 1. és 2. ábrákon látható 65 alaktól csak abban különbözik, hogy az álarc a felső ajkon fekszik fel. A 4. ábra az álarcok vízszintes keresztmetszete megnövelt léptékben. Az 1., 2. és 3. ábrán (1) az álarcnak az 70 arc felületének megfelelően alakított fő-