103482. lajstromszámú szabadalom • Légzési álarc gumiból

Megjelent 1931. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jMnL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103482. SZÁM. — XVJII/b. OSZTÁLY. Légzési álarc gumiból. Dr. Dráger Ottó Heinrich, mérnök-kereskedő Lübeck, mint a Drágerwerk Heinr. & Bernh. Dráger lübecki cég* jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi augusztus hó 4-ike. A találmány gumiból való oly légzési ál­arc, melynek a homlokon, a pofacsonto­kon, az áll behajlásán vagy a felső ajkon való tömítésre hivatott szegélye az álarc 5 testével egy darabot alkot. A jelzett fajtájú ismert álarcoknál a tö­mítési szegély azáltal létesül, hogy az ál­arccal párhuzamosan, pl. sajtolás által, csatornát állítottak elő, melynek folytán ) az e csatorna és az álarc széle között levő álarcfal tömítési szegéllyé vált. Ezeknél az ismert álarcoknál azonban a tömítési szegély nem fekhetett fel az arcon min­denütt szorosan, mert nem volt eléggé en­gedékeny ahhoz, hogy az álarcot használó egyének más-más arcalakjához hozzáido­mulhasson. A különböző arcok alakja ugyanis gyakran jelentékeny mértékben szabálytalan, még pedig főleg a pofacson­toknál és az említett ismert álarcok éppen ezen a veszélyes helyen nem simulnak eléggé szorosan az archoz. Gumiból való félálarcokhoz továbbá ja­vasoltak olyan tömítési sávot, mely az ál­arc testének egész éle mentén körülfutó, befelé áthajlított szegélyvastagításból ál­lott, melynek falvastagsága befelé, az ál­arc teste felé csökkent. Az ilyen tömítési sávnak az arc mindenkori alakjához való alkalmazkodóképessége azonban az enge­dékenységet csökkentő szegély vastagítás és ennek rugózása miatt annyira kevéssé kielégítő, hogy teljes álarcokhoz, melyek­nél az arcalak szabálytalanságai erőseb­ben érvényesülhetnek, teljesen haszna­vehetelen. Hátránya ezen kivitelnek az is, hogy a szegélyvastagítás alakja foly­tán az álarc holttere erősen megnöve­kedik. A találmány értelmében az álarcnak a 40 homlokon, a pofacsontokon, az áll behajlá­sán vagy a felső ajkon való tömítésre hi­vatott széle az álarcnak az arc felüle­téhez igazodó főfelületével szöget be­záró és abba legömbölyítés útján átmenő 45 olyan szegélyt alkot, melynek szabad éle kifelé hajlik és melynek falvastagsága ezen él felé csökken. A találmánnyal az említett ismert ki­vitelek hátrányait kiküszöböljük, mivel a 50 tömítési szegély a találmányunk szerinti elrendezés és alakítás folytán az álarc fő­felületéhez képest és önmagában is nagy mértékben hajlékony, úgy hogy a rögzí­téshez való szalagok húzóhatására az arc 55 bármely egyenetlenségéhez megbízhatóan tömítve hozzásimulhat. A rajz a találmány két foganatosítási példját mutatja. Az 1. és 2. ábra elől-, illetve oldalnézete az 60 első foganatosításnak, melynél az álarc az orr alatt az áll behajlásához támaszko­dik. A 3. ábra egy második foganatosítás oldal­nézete, mely az 1. és 2. ábrákon látható 65 alaktól csak abban különbözik, hogy az ál­arc a felső ajkon fekszik fel. A 4. ábra az álarcok vízszintes keresztmet­szete megnövelt léptékben. Az 1., 2. és 3. ábrán (1) az álarcnak az 70 arc felületének megfelelően alakított fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom