103478. lajstromszámú szabadalom • Egyvágányú függővasutakhoz való biztonsági váltó

Megjelent 1931. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103478. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Egyvágányú függovasutakhoz való biztonsági váltó. Vértes Gyula mérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi november hó 25-ike. Az egyvágányú fíiggővasutak legkényesebb része a pályaváltó, amelynek feladata a vágányok találkozásánál a kocsi átvezetése az egyik vágányról a másikra, 5 vagy a kocsi megtartása az egyik vágányon, a másik vágány mellőzésével. Legkényesebb része, mert ahhoz, hogy a kocsi ütközés nélkül biztosan vezettessék a kívánt vágányirányba, az eddigi szer-10 kezetekben hosszú állítható váltó nyelv volna szükséges, de az ilyennek megfelelő alátámasztása egyvágányú függővasutaknál olyan megoldásokat eredményez, amelyek más szempontból haszna-15 vehetetlenek. Különösen megnehezíti megfelelő állítható nyelv alkalmazását az a körülmény, hogy a függő vasúti pályák kitérői a pálya természete, illetőleg a helyi viszonyok folytán aránylag kis gör-20 bületi sugárnak s ennek folytán a váltó nyelv egyik iránynak megfelelően megtervezett alakja a másiknak nem felel meg, vagy pedig olyan pályahézagok keletkeznek, amelyek a kocsik lezuhanását, vagy 25 legjobb esetben megszorulását okozhatják. Ennek folytán a pályaszerkesztők rendesen a mozdíthatatlan pályaváltót alkalmazzák és a pályakocsi vezetőjére bízzák 30 a kocsiknak a váltóban a kitérőbe való befordítását. De ez nagy terhelés alatt, illetőleg magas pálya esetében, nem mindig sikerül. Gyakran megtörténik, hogy a mozgásban lévő és a kitérőbe irányítandó 35 kocsit csak annyira sikerül elfordítania, hogy az neki ütközik a kitérő vagy az egyenes vágány szembenéző csúcsának [2. ábra (a), 3. ábra (b)]. Az ütközés elevenerejétől függői eg a vágánycsúcsok eltöm-40 pulhatnak, letöredezhetnek, ami a sikeres kitérőbe befordítást még jobban megnehezítheti és az ütközést gyakoribbá teheti. Megtörténhetik, hogy egy egyenes nekiütközés alkalmával a pályakocsi darabokra törik, terhestől lezuhan, ami sú- 45 lyos sérülések, sőt emberhalál okozója lehet. Az ütközések lehetőségének szempontjából a pályaszerkesztők előnyben részesítik a sokkal drágább kétvágányú rend- 50 szert — vagyis az olyant, amelyikben a kerekek a kocsi vázán kívül vannak és két külön pályán futnak, mikor is a kocsi váza a két pálya közötti hézagon nyúlik le a megterhelhető részhez — mert ennél 55 csak egy csúcs egyenes ütközéséről lehet szó. Találmányunk egy olyan egyvágányú függőivasutakhoz való pályaváltó, amelynek alkalmazása és rendes használata ese- 60 tóben az egyenes ütközés lehetősége ki van zárva. Ennek folytán lehetetlennek tekinthető a pályakocsi törése és lezuhanása. Tehát még biztonsági tekintetből is mellőzhetővé, sőt mellőzendővé teszi a sok- 65 kai drágább kétvágányú függővasút választását. A rajz példaképpen egy jobb kitérőjü pályaváltónak a találmány szerinti foganatosítását mutatja és pedig az 70 1. ábra a fővágány felőli oldalnézetben, a 2. ábra vízszintes hosszmetszetben, mikor a váltó egyenesre van állítva, a 3. ábra pedig, mikor kitérőre van ál- 75 lítva. A pályaváltó főrésze a (g) kitérő öntvény, melynek felső része a megfelelő helyeken felfüggesztett és szabadon lebegő módon végződő (d, e, f) pálya-nrtók vé- 80