103426. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fémgőzegyenirányítókban a korrozió megakadályozására

Megjelent 1931. évi november hó 2-án. MAGYAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103426. SZÁM. Vll/g. OSZTÁLY. Berendezés fémgőzegyenirányítókban a korrozió megakadályozására. Fusi Denki Seizo, Kabushiki Kaisha cég Kawasaki (Japán). A bejelentés napja 1930. évi február hó 12-ike. Japán elsőbbsége 1929. évi február hó 27-ike. A találmány fémgőzegyenirányítókban a korroziót megakadályozó berendezésre vonatkozik, mely különösen vastartányos higanygőzegyenirányítóknál alkalmazható 5 előnyösen. Vasból készült nagyteljesítményű higanygőzegyenirányítókat rendesen vízzeí hűtenek, mely víz a veszteségként jelentkező meleget elvezeti. Ezt a vizet rendsze-10 rint vagy kutakból, vagy vízvezetékekből vételezik, mely utóbbi esetben a hűtővíz egy vagy több helyen a földdel áll összeköttetésben. Ha az egyenirányító vasúti hálózatokat táplál, úgy szokásos a kató 15 dát, vagyis az egyenáramú rendszer positiv pólusát a munkavezetékkel és az egyenirányító transformator csillagpontját, vagyis a negatív pólust a hálózat sínjeivel összekötni. 20 A síneket, vagyis a negatív pólust rendszerint minden különösebb szigetelés nélkül a földön fektetik el, vagy pedig azokat a talajvízbe sülyesztett lemezekkel földelik. A katóda az egyenirányító tartá-25 lyával, vagyis a telep positiv pólusával együtt ez okból a földdel szemben szigetelendő. Ugyanezen okból a hűtővíz oda- és visszavezetéseit legalább is részben nem vezető anyagból kell készíteni. Ilymódon 30 elkerüljük, hogy áram felesleges módon az egyenirányító katódájától, vagyis a positiv pólustól a hűtőrendszeren át a földbe és a síneken át a telep negatív polusához folyjon. A hűtésre felhasznált víz 35 vezetőképességének nagyságától függően ennek dacára a gumicsövekben vezetett vizén át áram megy a föld felé, mely azonban oly csekély, hogy vesztesége jelentéktelen. Ha ennek az áramnak a vesz-40 tesége azonban el is hanyagolható, az általa létesített elektrolytikus hatások igen kellemetlenek lehetnek. A katóda és az egyenirányítóedény az elektrolytikus rendszer positiv pólusát, a. föld pedig annak negatív pólusát és a víz oda- és visz- 45 szavezietésében lévő víz az elektrolytet képezi. Az egyenirányítónak a vízzel érintkező minden része, tehát katódája is, ez okból az elektrolytikus rendszerben anódát ké- 50 pez. Minden elektrolysisnél azonban az anódából fém távozik, és az anódán a vízből oxygen válik ki. Amennyiben pedig az elektrolyt sókat tartalmaz, melyek savvá és bázissá bonthatók, úgy az anódán 55 só képződik. E jelenségek mindegyike a fémet szétroncsolja. A jelen esetben tehát azt a fémet roncsolja, amelyből az egyenirányító edénye készült. Világos tehát, hogy e roncsoló hatások az évek folyamán 60 korroziókat okoznak, melyek az egész rendszer használhatóságát veszélyeztetik. A találmány tárgya e káros elektrolytikus jelenségek megakadályozása, illetőleg azoknak legalább is nagymértékű 65 csökkentése, illetőleg korlátozása egy olyan testre, amelynek a szétroncsolása lényegtelen és amely test könnyen kicserélhető. A találmány értelmében e célból a hűtő- 70 víz szigetelt be- és elvezető hálózatában egy fémes testet rendezünk el, amelyet, ugyanazon, vagy nagyobb potentiálon tartunk, mint a védendő készülékek potentiálja. • 75 A rajzok példakénti kiviteleket mutatnak és pedig az 1. ábra egy ismert berendezést, mely 1 fémgőzegyenirányítóból, 3 anódákból, 4 transformatorból, 2 katódából, 5 hűtővíz- 80