103415. lajstromszámú szabadalom • Oszlop savak szétválasztására

Megjelent 1931. évi szeptember hó 13-én. IAGTAR KIRÁLYI JHHHE. SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103415. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Oszlop savak szétválasztására. Dr. Ing. h. c. Paulina Harry oki. mérnök Berlin. A bejelentés napja 1931. évi január hó 19-ike. Ez a találmány olyan oszlopra vonatkozik, aminő pl. salétromsavnak a salétromsav és kénsav keverékéből való kiűzésére használatos és amelyben fenekekből és fogas harangokból álló egyes lépcsőket összecsiiszolva, vagy össaecsiszolatlanul, pl. horony és ék-léc révén illesztünk egymásra, az egész rendszert pedig köpennyel burkoljuk. A találmány az eddig ismert oszlop-rendszerekkel szemben abban áll, hogy az egyes fenekekből álló belső oszloprészt a külső köpenyhez csak a köpeny alsó és felső részén tömítjük. Ezzel elérjük, hogy a külső köpeny és a belső oszlop között levegőből vagy gőzből álló rugalmas párna képződik, ami a gőzöknek a belső oszlopból való kiáramlását korláltozza és megakadályozza e gőzöknek kifelé távozását, de azért mégis megvan a lehetősége annak, hogy a belső oszlop a hőmérséklet változásának hatása alatt szabadon dolgozhassék. Feltaláló felismerte ugyanis, hogy az említett fajtájú oszlopon jelentkező gyakori és súlyos üzemzavarok arra vezethetők vissza, hogy különösen nagyobb ilyenfajta készülékeknél, ahol minden egyes harangfenéktagot erősen kellett a köpenynél tömíteni, a belső köpeny nem tudott eléggé „dolgozni", azaz nem tudta eléggé követni a hőmérsékletnek az üzemből kifolyólag fellépő ingadozásait, mivel az egész építmény olyan, hogy a környezeti hőmérséklet hatásának kitett külső köpeny távolról sem szenved akkora alakváltozásokat, (összehúzódást, kitágulást) mint a belső rész. Ennek az volt a következménye, hogy a rendkívüli energiájú hőtágúlások alkalmából a belső 40 rész (oszlop) a külsőhöz (köpenyhez) képest meghosszabbodott, ellenben a rákövetkező lehűléskor az egyes oszloptagok a tömítéseknek a köpenyen való súrlódásánál fogva új helyzetükben függve ma- 45, radtak, miáltal a következő fenék felé már nem tömítettek, ami viszont üzemzavarokra vezetett. Feltaláló arra is rájött, hogy e hátrányok elhárítására elég, ha a sok tűrnités 50 helyett a két köpeny közötti teret csupán az alsó és felső végénél tömítjük a környező levegővel szemben, sőt még ezeken a helyeken is lehetőleg rugalmasan, hogy a belső oszlop a külső köpenyhez 55 képest jóval nagyobb hosszváltozásokat szenvedhessen anélkül, hogy ez befolyásolná az egyes tagoknak egymáshoz képest való tömítését. A csatolt rajz a találmánybeli oszlopot szemlélteti és pe- 60-dig az ,í. ábrán hosszmetszetben, míg a 2. ábrán egy részletét szintén hosszmetszetben, végül a 3. ábra keresztmetszetben mutatja. 65 A 2. és 3. ábra egyező léptéke nagyobb, mint az 1. ábra léptéke. Az (1) fenekeket pl. (2) horonnyal és ékléccel, minden tömítő anyag (ragacs, stb.) nélkül, egyszerűen egymásra he- 70 lyezzük és célszerűen még össze is csiszoljuk, miáltal kifelé zárt oszlopot kapunk. Ezt az oszlopot ismert módon a (3) esőköpennyel vesszük körül úgy, hogy koncentrikus, üres (4) tér keletkezik, 75-amely csak az első és utolsó oszlopfenéknél van egy-egy beheiyeaett, vagy az oszloptaggal egybeöntött (5) gyűrű, tömi-