103368. lajstromszámú szabadalom • Méh etető és itató készülék

Megjelent 1931. évi szeptember hó 1-én. MA GYÁR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103368. SZÁM. — X/d. OSZTÁLY. Méh-etető és itató készülék. Kapuszta János cukrász Szarvas. A bejelentés napja 1931. évi január hó 31-ike. A szabadalom tárgya méh-etető és itató készülék, melynek különös előnye, hogy bármely méhkaptárra utólag könnyen alkalmazhatjuk. Könnyen kezelhetjük és 5 szabályozhatjuk, mimellett teljes biztonsággal megakadályozza, hogy a méhek az etetőnyíláson át megszökhessenek. A találmány lényegében két részből áll, és pedig egyfelől teljesen zárt folyadék-10 tartányból, melynek alsó végén van zárószervvel nyitható vagy zárható kifolyócsöve. A készülék másik deszkalaphoz erősített szűrőszövettel borított nyitott lapos tartányból áll, 15 melybe a szűrőszöveten át cső torkollik, amelybe az előbbi f olyad éktar -tány kifolyócsövét illeszthetjük. A méhkaptár belső fedőlapjába akkora nyílást vágunk, hogy azon át a szűrőfelületes nyi-20 tott tartányt behelyezhessük; e nyílást a nyitott tartányt tartó deszkalappal elzárjuk, úgy hogy a nyitott szűrőfelületes tartány csövén át a zárt tartányból a kellő mennyiségű folyadékot vagy tápmennyi-25 séget juttathatjuk a méheknek, mivel a kifolyócső zárószerve olyan, hogy a folyadék színe a nyitott tartányban a szűrő-, ill. szitafelület fölé nem emelkedhetik. A méhek a szitafelület nyílásain át szívják 30 ki a tápanyagot vagy folyadékot, mely a zárt folyadéktartányból önműködően utánpótlódik. A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakját láthatjuk, melytől 35 a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra a méhkaptárra alkalmazott készüléket részleges függélyes keresztmetszetben, a 2. ábra a készülék alsó részét távlati 40 alulnézetben, a 3. ábra annak részletét távlati felülnézetben, a 4. ábra a készülék felső részének távlati képét, az 45 5. ábra kifolyócsövének zárószervét távlatilag nagyobb léptékben, a 6. ábra végül a kifolyócsőre szerelt zárószervet kétféle munkahelyzetben mutatja. A készülék felső része tetszőleges alakú 50 zárt (h) folyadéktartányból áll, melynek fenékrészén (i) kifolyócsöve, a kifolyócsőnek végén pedig a (j, m) zárószerv van (5—6. ábrák). Jelen példánál e folyadéktartány derékszögű négyszögű hasábalakú, 55 de természetesen bármely más alakja is lehet, a fontos csak az, hogy egyfelől oly fenéklapja legyen, melyen biztosan feküdjék, másfelől pedig az (o) méhkaptár (p) fedőlapja és (p') belső fedőlapja közötti 60 térben elférjen. Az (i) kifolyócsőre tetszőleges zárószervet alkalmazhatunk, a találmány szerinti zárószerv olcsó, egyszerű, könnyen tisztítható, könnyen kezelhető, és nem gátolja a (h) folyadéktartánynak töl- 65 tését. A 4—6. ábrákon látható módon e zárószerv lényegében (m) zárólapból áll, melyet (n) tömítőfelület közbeiktatásával az (i) kifolyócső alsó végének szoríthatunk, mely célból az (i) kifolyócsőre az el- 70 tolható (j) hüvelyt húzzuk, melynek (f) nyúlványaihoz az (m) zárólapot erősítjük. A (j) hüvelynek (k) nyélnyúlványával e zárófelületet nyithatjuk vagy csukhatjuk. A 6. ábra baloldalán az (i) kifolyócső 75 nyitva, jobboldalán pedig zárva van. Előnyösen rugalmas (j) hüvelyt alkalmazunk,