103350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszforoxigénvegyületek előállítására
Megjelent 1931. évi szeptember hó 36 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI RIRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103350. SZÁM. — IVh/1. (X/h.) OSZTÁLY. Eljárás foszforoxigénvegyületek előállítására. Metallgesellschaft A.-G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1930. évi december hó 2-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi január hó 6-ika. .Imikor ismert módon nyersfoszfátokat, pl. közvetlenül fűtött aknákemencében szénnel s esetleges adalékokkal, mint pl. kovasavval redukálunk, a foszfor a lé-5 nyegileg szénoxidból és nitrogénből álló kemencegázokkal keverten gőzalakban távozik. Ezeknek a foszforgőzöknek oxidáló gázokkal, pl. levegővel végzett elégetésekor foszforsavanhidrid keletkezik, melyet 10 hidrálás segélyével foszforsavvá alakít; hatunk át. A foszforgőzök ilyen közvetlen elégetése a kemencéből kilépő gázelegynek közvetlen elégetése révén hátrányokkal jár; a 15 foszforgőzök elégetésekor ugyanis a gázelegyben jelen levő értékes szénoxid egy része is elég s ezáltal kárbavesz; másrészt az ilyenkor keletkező szénsav és az égési levegővel betáplált nitrogén az égési gá-20 zokban a foszforsavanhidrid töménységét tetemesen csökkenti, ami azután megnehezíti a foszforsavanhidrid leválasztását. Ezek szemmeltartásával az eljárást úgy 25 módosították, hogy a kemencegázokból először a foszfort elemi állapotban kiválasztották, s azután külön égették el foszforsavanhidriddé. De minthogy a foszfor ismert leválasztási módszereinél az elem 80 túlnyomórészt sárga foszfor alakjában válik ki a foszforsavanhidridgyártás e módja is hátrányokkal jár. Amikor ugyanis a sárga foszfort elégetés céljából elporlasztjuk, a foszforrészecskék elpárol-85 gása a foszfor alacsony lobbanási pontja és nagy égési hője folytán olyan gyorsan és robbanásszerűen megy végbe, hogy a gyakorlatban alig lehetett a teljes elégéshez szükséges oxigén-, ill. levegőmennyi-40 séget a gőzökhöz keverni s ennek folytán gyakran tökéletlen elégés lépett fel s a termelési hányad csökken. Minthogy továbbá a sárga foszfor gyúlékonysága és mérgessége folytán csak körülményesen szállítható, a sárga foszfor elégetését a 45 gyakorlatban csak a redukáló aknakemtence közelében lehetett végezni. A találmány szerint ezen helyhezkötöttség és gyakorlati nehézségek nélkül egyszerűbben állíthatunk elő foszforoxigén- 50 vegyületeket, még pedig a találmány szerint azáltal, hogy nem sárga, hanem vörös foszfort égetünk el oxidáló gázokkal, pl. közönséges vagy oxigéndús levegővel vagy tiszta oxigénnel, mimellett a vörös 55 foszfort célszerűen aprítva vagy poralakban olyan készülékekben égetjük el, melyek az iparban poralakú tüzelőanyagok, pl. szénpor elégetésére már használatosak. A keletkezett foszforoxidokat azután go vízzel foszforsavakká alakíthatjuk át. Minthogy a vörös foszfor a sárgáénál magasabb lobbanáspontú s ennek folytán elégése lassabban megy végbe, módunkban van a foszforhoz a teljes szükségelt 65 levegő-, " ill. oxigénmennyiséget jól elosztva hozzávezetni, ennek folytán az egész műveletet messzemenően szabályozni és tökéletes elégést és jó termelési hányadokat biztosítani. 70 A találmány szerinti eljárásnál előnyösen dolgozhatunk fel olyan foszfort, mely a foszfátredukálás kemencegázaiból közvetlenül, túlnyomórészt vagy teljesen vörös foszfor alakjában keletkezett; vörös 75 foszfort kapunk pl. akkor, ha a kemencegázokhoz még a kondenzálás előtt olyan anyagokat keverünk, amelyek a foszfort a vörös módosulatba viszik át, vagy ha a kemencegázokat előbb — esetleg túlnyo- 80
