103308. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsikhoz és hasonlókhoz való kerépkár

Megjelent 1931. évi szeptember hó 36-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103308. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Vasúti kocsikhoz és hasonlókhoz való kerékpár. Klein Keresztély Vilmos magánzó Allentown (É. A. E. Á.). A bejelentés napja 1930. évi szeptember hó 3-ika É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1929. évi szeptember hó 5-ike. A találmány vasúti kocsikhoz és hason­lókhoz való kerékpárra vonatkozik és pe­dig különösen oly újszerű szerkezetre, amelynél a tengelyt a vasúti kocsin úgy 5 erősítjük meg, hogy az, miközben a kere­kek a tengelyen szabadon foroghatnak ne foroghasson. A kerekeket a találmány ér­telmében tokokhoz erősítjük, amelyek a tengely egyik végétől lényegében ennek 10 közepéig haladnak és a tengelyt körülvevő súrlódáscsökkentő csapágyakat foglalnak magukban. E csapágytokokat új megoldás­ban egymással úgy kapcsoljuk össze, hogy a csapágyak egymástól függetlenül eltávo-L5 líthatók, javíthatók és más részekkel pó­tolhatók legyenek. A találmány továbbá oly szerkezetre is kiterjed, mely a tengelyt a kocsiállványhoz viszonyítva rögzíti. A mellékelt rajz a találmányt különféle 20 foganatosítási alakokban szemlélteti. Az 1. ábra a kerékpár oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala mentén vett keresztmetszet, a 3. ábra a kerekek egyikének és a vele 25 kapcsolt részeknek nagyobbított léptékű hosszmetszete, a 4. ábra ugyanabban a síkban vett rész­leges metszet, mint a 3. ábra, de más fo­ganatosítási alakot mutat, az 80 5. ábra további foganatosítási alak met­szetben és részleges nézetben, végül a 6. ábra a két csapágytok közötti kapcso­lat módosított foganatosítási alakjának hosszmetszete. 85 A rajz értelmében a (10) vasúti kerekek az egyik (11) tengelyen, amelynek végei (12)-nél leesztergályozottak, hogy a (13) vállat alkossák, szabadon forgóan vannak felerősítve. A leesztergályozott (12) vége­ket a (14) tuskókban a könnyen eltávolít- 40 ható (15) peckek útján rögzítjük. A (14) tuskókat valamely ismeretes módon ren­dezhetjük el, azaz tengelycsapágy vezeté­kekben csúszhatnak, vagy tengelycsapágy­vezetékben szilárdan erősíthetők meg, 45 mely vezeték a maga részéről eltolható és a (14) tuskókat magával viszi. Mindegyik (10) kerékkel (16) csapágytokot kapcsolunk össze, amely a sarlódáscsökkentő csap­ágyakat fogadja magába. A (10) kerekeket 50 valamilyen módon a (16) csapágy külső ol­dalán pl. melegen való felhúzással erősít­jük meg és pedig úgy, hogy a kerekek a csapágytoknak egyik (17) vállához feksze­nek. A csapágytokok tehát a (10) kerekek- 55 kel együtt forognak és végeiken befelé nyúló (18) és (19) karimáik vannak. Mind­egyik karimának belső végén a (20) tömí­tés van, mely a (11) tengellyel kapcsolódik és megakadályozza, hogy a (16) tok belse- go jében lévő kenőanyag kifelé folyjon. A (16) csapágytok (18) karimája a tengelyen levő (13) vállhoz fekszik. A találmány fontos része a (16) tokok­nak a tengely közepe felé való meghosszab- 65 bítása. A (16) tokok lényegileg a (11) ten­gely közepén találkoznak és azokat e he­lyen valamely kivánt alakú (21) kapcsoló gyűrű köti össze. A (21) kapcsoló gyűrű két egymástól elválasztható (22) félből áll, 70 amelyeket a (23) csavarok tartanak össze. A belső tokvégek a (21) kapcsológyűrű­vel olyképpen vannak összekötve, hogy egymáshoz viszonylagosan elfordulhatnak, amire szükség is van, ha az egyik (10) 75 kerék gyorsabban forogna, mint a másik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom