103277. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tubusoknak adagonként való kiürítésére

31 eljelent 1931. évi augusztus hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI jfflgppiL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103277. SZÁM. — XVI/a. OSZTÁLY. Berendezés tubusoknak adagonként való kiürítésére. Vető Arnold banktisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1930. évi október hó 16-ika. A pépszerű masszával töltött tubusokból a mindenkori szükségletre való mennyiséget eddigelé oly módon vészük ki, hogy a tubus végét az ujjakkal összenyomják. En-5 nek az a hátránya, hogy a tubus többpyire drága tartalmának nagy része haszontalanul tékozoltatik el, minthogy egyrészt az újjakkal a tubusban levő masszából sohasem az épen szükséges, egyenlő 10 mennyiségeit, haniem a szükségesnél mindig többet nyomnak ki és másrészt a már kinyomott tubus/résziben a masisziánaik egy ;része felhasználatlanul benne marad, amely körülmény további vesztesége; je-15 lent. Ezenkívül a tubus, az újjaklkal való ilyen kezelésíolytán,már rövid használat után ráncokat, hajtásokat és töréseket kap, amelyek nemcsak hogy a tubus külsejét teszik visszatetszővé, hanem a tubus f'alá-20 ban szakadásokat okoznak, amelyeiken át a tubus tartalma kiömlik, ami a tubusnak ós a tubust használó egyén kezén dk bepiszkolódáisát idézi elő. A találmány a tubus tartalmlának ada-25 gonkint való kiürítésére alkalmas, kézzel működtethető, oly mechanikai berendezés, amely a masszát a tubusiból a mindenkori /szükségletnek megfelelő, egyenletes adagokban nycimja ki, a tubust a végétől 80 kezdve, fokozatosan, teljesen kiüríti és a tubusnak kiürült részét a berendezés tokjában egy tengelyre csévéli fel vagy csak egyszerűen összetekercseli, úgy hogy a berendezésen kívül mindig csak a tubusnak 85 telt része marad, maga a tubus azonban a kézzel nem kerül érintkezésbe. A találmány szerint e berendezés, lényegében, a tubus lapos végére helyezett, prisma- vagy hengeralakú tokból, a tubus 40 e lapos végét közrefogó és összenyomó (az alábbiakban egyszerűen szorítószervnek nevezett) szervből és végül a berendezést tartó kéz egyik ujjával fokozatosan működtetett behúzószerikezetből áll, amelylyel a tubust, a szorítószervek között, a 45 tokba behúzzuk és abban félosévéljük vagy öSszietekereseljük. A remdeisen kőt szoirítószerv közt levő köz úgy van méretezve, hogy a tubusnak, közöttük behúzott részét egész laposra nyomják össze és ez- 50 által a tubus tartalmának megfelelő részét a tubus nyitott végén át kinyomják. E szorítószervek, a tubusnak a tokba Való behúzásánál fellépő ellenállás csökkentése céljából, célszerűen, hengeresre vannak ala- 55 kítva. E szorítószerveket vagy a tok felhasított köpenyének végei — mímeliett e végek hengeresre lehetnek alakítva, — vagy a tok egy megfelelő nagy hoissznyílásában forgathatóan ágyazott hengerek 60 képezik, mely hengerek felülete sima vagy rovátkolt lehet. Mindkét esetben a szerveket rugalmasan egymáshoz szorulóra képezhetjük ki. A tubust a szorítószervefc között a tokba behúzó szerkezet, a, tóik két 65 fenekében a szorítószervekücel párlhuzamosan ágyazott tengelyből áll, amelyhez, a tubusnaík a szorítasz erveik között behúzott, lapos vége hozzá van erősítve és amelyen rajta ülő kézikerékkel vagy tetszőleges 70 kapcsolóművel egy irányban forgathatunk és amelyet a visszafelé forgáisban vala"tnely zárószerv akadályoz meg. Ha eizít a tengelyt nyitott tubus esetén forgatjuk, akkor az a tubust a szorítósziervelk között 75 a tokba behúzza, a masszát a tubuisiból kinyomja és a tubusnak már kinyomott ré,szét feltekercseli. Ha a szorítószerveke't forgatható hengerek képezik, akkor ezek egyúttal a tubust 80