103255. lajstromszámú szabadalom • Kettőshatású robbanó motor

Megjelent 1931. évi augusztus lió 17-én. MAGYAR KTRÁIYI jNRgfl| SZABADALMI BIRrtSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103255. SZÁM. - Vd/n. OSZTÁLY. Kettőshatású robbanó motor. Ság-hy Ferenc műszaki tisztviselő Szombathely. A bejelentés napja 1930. évi május hó 10-ike. A négyütemű, kettőshatású robbanó motorok — jóllehet egyéb tekintetben felülmúlják az egyszerű hatású motorokat — tömítőszelencéik tökéletlen volta és rö-5 vid élettartama, dugattyúik hűtésének körülményessége, továbbá nagy terjedelmük és súlyuk s főképen alacsony fordulatszámuk miatt eddig' nem tudtak térthódi tani. 10 Találmányom: a négyütemű, kettős hatású, gyorsforgású könnyű mótor, minthogy súlya és terjedelme a teljesítőképességéhez képest jóval kisebb, mint az eddigi kettőshatású motoroké, tömítése 15 tartós és tökéletes, a benne fellépő súrlódás pedig csekély, különösen járművek részére nemcsak a kettős-, hanem még az egyszerű hatású motoroknál is gazdaságosabb erőforrást jelent. A mai egyszerű 20 hatású könnyű motorok ugyanis azáltal, hogy mind nagyobb hengerszámmal készülnek, az így nyert jobb hatásfoknak — a mozgó elemek számának és a súrlódásnak következtében — üzembiztonságuk és 25 élettartamuk nagyrészét kénytelenek feláldozni. Az alábbiakban mindig fekvő motorokról lesz szó, ahol rövidség kedvéért a forgattyúoldali holtpontot és alkatrészeket 30 mindig „elülső", az ezzel ellenkező oldali holtpontot és alkatrészieket pedig mindig „hátsó" holtpontnak ós alkatrészeknek fogjuk nevezni. Megjegyezzük továbbá, hogy — jóllehet a kettős hatású, gyors-85 forgású, könnyű mótor egy hengerrel is építhető — leggazdaságosabb alakja mégis az egymás mögött (tandemben) álló és közös dugattyúrúdra szerelt dugattyúkkal dolgozó, két-két henger al-40 kotta egységekből összeállított mótor. A gyújtóberendezés, a szelepek működése s azok vezérlése az ismert rendszerektől nem tér el s ezért ábrázolása részben, vagy egészben elmaradt. Az 1. ábrán a (T—T), vízhűtő köpeny- 45 nyel körülvett hengerekben mozog fel-alá a közös, (S) dugattyúrúdra erősített két dugattyú. A baloldali dugattyú (K)-val jelölve. A hengereket középen a velük egybeöntött és ugyancsak vízhűtőköpennyel 50 körülvett (H) tömítőhüvely köti össze, amely hüvelynek belső átmérője akkora, hogy benne az (S) dugattyúrúd épen elfér és fel-alá mozoghat. Ugyanilyen, de leszerelhetően készített 55 (H—H) tömítőhiivelyek szolgálnak a dugattyúrúd kivezetésére a hengerek külső végein is. Amint az elülső (H) tömítőműhely belsejében (R)-el jelölt helyen látható, magán az (S) dugattyúrú- 60 don, a beléje munkált gyűrűcsatornákban (a dugattyúgyűrűkhöz hasonló) kisméretű tömítőgyűrűk vannak egymástól cca 2—3 mm. távolságban elhelyezve, amelyeknek száma minden tömítőhüvely bel- 65 sejében laglább 2. Ezek akadályozzák meg a gázok kiszabadulását a (H) tömítőhiivelyek belső fala és a dugattyúrúd között. A (H) tömítőhüvelyek hossza a löket hosszánál annyival nagyobb, mint az 70 egy ugyanazon tömítőhüvelyben mozgó tömítőgyűrűk külső széleinek egymástól való távolsága, a dugattyúrúd hosszában mérve, hogy a tömítőgyűrűk a mótor működése alatt mindig a (H) hüvelyek bel- 75 sejében maradjanak. A tömítőhüvelyek hengerfelőli végeiktől számítva legalább lökethosszúságban vannak a hengerek vízhűtőjárataival összekötött hűtőköpenynyel ellátva. Ábránkon a dugattyúrudat 80