103208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony vagy plasztikus vas, acél, vagy más nehezen alakítható fém vagy ötvözet alakítására, vagyis préselésére és fecskendezésére
Megjelent 1931. évi augusztus Ii ó 1 1 7 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103208. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás folyékony vagy plasztikus vas, acél vagy más nehezen alakítható fém vagy ötvözet alakítására, vagyis préselésére és fecskendezésére. Multhaupt Pál gyáros Düsseldorf. A bejelentés napja 1929. évi jnlius hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi december hó 21-ike. A műszaki irodalomban, már ajánlották, hogy a cső- vagy szalagsajtókban vasat és acélt, valamint egyéb hasonlóképen nehezen deformálható fémeket nyomással ala-5 kítsunk. Ezt azonban a gyakorlatban mindezideig nem sikerült a kellő gazdaságossággal megoldani, mert az evvel járó technikai nehézségek leküzdhetetlenek voltak. Az egyik veszély az volt, hogy a 10 tömb kihűl és megmerevedik az azt fölvevő szerszámban, a másik leküzdhetetlen nehézség pedig a szerszámok tökéletlenségében rejlett. A matricák, tüskék, nyomólapok és a munkadarabot felvevő szerszá-15 mok ezen sajtolási eljárásnál igen nagy belső- és felületinyomásnak, (főleg a matricák és a felvevő szerszámok), továbbá nagyon erős kopásnak és húzóigény-bevételnek (különösen a tüskék) vannak kitéve, 20 mimellett igen magas hőfokokat is ki kell állniok. Ezen igénybevételeket az eddigi, kovácsolt szénacélból vagy erősen ötvözött acélokból készült szerszámok nem képesek kiállani és pedig egyrészt alacsony lágyu-25 lási pontjuk miatt, másrészt a kopással szemben tanúsított elégtelen ellenállóképességük folytán. Munka közben e miatt a szerszámok is deformálódtak, így pl. lehetetlen volt ezúton akárcsak egyetlenegy 30 darab megfelelő méretű rudat vagy pontos méretekkel bíró csövet vasból vagy acélból előállítani. A találmány lényege, hogy a kovácsolt szénacélból vagy ötvözött acélokból készült 35 alakítószerszámok helyett oly alakítószer-Számokat, így pl. matricákat, tüskéket, fúvó csöveket és hasonlókat, továbbá tartánybéléseket a szalagsajtók számára használunk, melyek magas hőfokon olvadó fémes, kerámiai, vagy ásványi anyagokból íO állanak és melyek az öntés, zsugorítás vagy préselés elve szerint készülnek, mimellett ezen anyagok egymagukban vagy pedig egyidejűleg több használható föl. Ezen magas olvadáspontú fémek és me- 45-talloidok közül példaképen felemlítjük a következőket: wolfram, molybden, vanadium, uran, titán, thorium, szilicium, zirkon, tantal, króm, kobalt, ezek karbidjai, valamint egymással való ötvözetei továbbá 50 nikkellel, cerrel, vassal stb. való ötvözeteik; a vas csak nagyon kicsi százalékban szerepelhet az anyagokban, úgy hogy az ilyen ötvözet semmi esetre sem bír az acél sajátosságaival. Általában a találmány egyik 55-jellemző sajátsága, hogy ezen magas olvadáspontú anyagok, amennyiben azok nem önmagukban, vagy nem egymással kapcsolatban nyernek alkalmazást, az alakítószerszámok előállítására való ötvözetek- 60-ben a leglényegesebb alkatrészt alkotják. Eddig nem volt ismeretes a szalagsajtókban az alakítószerszámokat kovácsolt acél helyett a fentebbi anyagokból öntés, zsugorítás vagy préselés útján készíteni; 65 mindenekelőtt azért nem, mert ezideig a szakemberek azt gondolták, hogy ezen ötvözetek törékenysége és merevsége, ami különösképen a vas és acél sajtolásánál és fecskendezésénél felhasznált wolframötvö- 70-zeteknél mutatkozott, az összetett igénybevételek legyőzését lehetetlenné teszi. Ezen magas olvadáspontú fémek alkalmazása és különösképen a wolframé, mely a szilárdsági tulajdonságok javítására 75-szolgál, így különösképen a keménység
