103201. lajstromszámú szabadalom • Vasúti felépítmény, főleg vasúti talp- és sínszékszerkezet

Megjelent 1931. évi augusztus lió 17-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10320Í. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. "^OO Vasúti felépítmény, főleg vasúti talp- és sínszékszerkezet. Elek István uy. főerdőméroök Eger. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 26-ika. A találmány célja a vasúti felépítmény szerkezeteinek, különösen a vasúti talpnak és a sínszéknek a technikai haladás fokozott igényeihez való átalakítása. Az 5 eddigieknél sokkal nehezebb mozdonyoknak az eddiginél jóval nagyobb sebességgel való járatását igényli a haladó kor oly annyira, hogy a jelenlegi vasúti felépítmények a fokozott igények kielégítésére 10 ma már nem alkalmasak. A találmány különösen vasúti talpra és a síneket a talpakhoz kötő és egymással összekapcsoló sínszék-szerkezetre vonatkozik, amelyekkel mint a jövő vasúti alja-15 zatával szemben két főkövetelményt állítunk fel és pedig 1. a kimozdulásmentes beágyazást, 2. a síneknek rugalmas visszahatással való teherbírását. Ez utóbbi követelmény alatt nem valamely alátét-20 anyagnak rugalmassága értendő; a sínpáron egyidejűleg átfutó nyomatéknak ugyanis a tartó két végén együttható, rugalmas ellenállásra van szüksége, hogy kibillenés nélküli, egyensúlyozott síma-25 járást biztosítson a síneken átrohanó vonatnak. A találmánybeli A'asúti talpat a megszokott külső alakú, fából és betonból készült, szerkezetileg egyesített tartó alkotja 30 olyképen, hogy a tartó magvát fagerenda adja, amelyet vaslemez-burkolat vesz körül és ez a sínek alatti szelvények kihagyásával betonnal van körülvéve, úgy hogy a megszokott vasúti talp alakját 35 kapjuk. A terhelést a betonöntésből kihagyott szelvényeken közvetlenül a fatartó veszi fel, amely a terhelés következtében, a vasbeton burkolatában megfeszülve, a túl-40 terhelést átadja ugyan annak, de a fa és a vaslemez-burkolat közötti parányi térközben az atomrezgések és feszülések teljesen érvényesülhetnek és ennélfogva a fatartó a síneken áthaladó járművek kerekeire megfelelő és tökéletesen rugalmas í5 visszahatást gyakorol. Az ily módon előállított fabeton-talpgerenda ki nem mozduló beágyazását a betonburkolat jelentékeny súlya és a betonfelületnek a kavicságyazathoz való 50 jobb tapadása biztosítják. A találmány szerinti fabeton-talpgerenda példaképeni kiviteli alakját a mellékelt rajz 1—3. ábrái mutatják be, melyek közül az 55 1. ábra a talp-szerkezetet hosszmetszetben tünteti fel összes tartozékával és sínfelszerelésével együtt. A 2. ábra a talpra fektetett és gerince mentén metszet, lekötött sínt, valamint a fa- 60 tartót borító vaslemezt felülnézetben ábrázolja. A 3. ábra a talp-szerkezetet, vagyis a talp belső magvát alkotó fatartót, az ezt övező vaslemez-páncélt és ez utóbbi köré öntött 65 betonburkolatot keresztmetszetben mutatja. E foganatosítási példa szerint a vasúti talp belső magvát (1) fagerenda alkotja, melyet (2) betonburkolat vesz körül. A 70 kettő között (3) vaslemez-burkolat fekszik, amely miként a 3. ábrán látható, koporsó módjára alsó és felső részből áll, egymást átlapoló szélekkel és vízmentesen zárja magába az (1) fagerendát. A (3) vaslemez- 75 burkolatnak az (1) fagerendán való megerősítésére kiálló fejű (4) szögeket alkalmazunk, amelyeknek még az is hivatásuk, hogy ,a (2) betonburkolatnak a (3) vasle-