103159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémgőzkészülékek üzembiztonságának fokozására
I Megjelent 1931. évi augusztus hó 1-én. |.J MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS ^ 103159. SZÁM. — OSZTÁLY. Eljárás és berendezés fémgőzkészülékek üzembiztonságának fokozására. Siemens-Schuckert-Werke A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1930. évi november hó 26-ika. Fémgőzegyenirányítók üzembiztonsága és gazdaságossága többek között attól is függ, hogy a f^mgőz mennyisége mindig annyi legyen, mint amennyi az üzem fenntartásá-5 hoz szükséges. Ha a fémgőz ennél kevesebb, úgy a készülék munkát végezni nem képes, ha pedig a fémgőz ennél több, úgy rövidzárlatok, visszagyujtások és egyéb üzemzavarok keletkeznek. Az ismert fém-0 gőzegyenirányítók egyik hátránya, hogy az Egyenirányítóban több gőz képződik, mint amennyi az üzemhez szükséges. A tényleg fejlődött gőzmennyiség rendszerint 20—30-szorosa a szükséges gőzmennyiségnek. E 5 hátrány kiküszöbölése végett a főkisülési térbe hűtőtesteket építettek be. Ilyenek beépítését megpróbálták továbbá a katódába, vagy magát a katódát, vagy a katódában alkalmazott különleges szerveket, mint pl. 10 szigeteket, vagy úszókat a hűtőhatás elérésének megfelelően igyekeztek kiképezni. Ezek a beépítmények a fényív által létesített meleget el-, illetőleg átvezetik. A találmány értelmében oly fémgőz-15 készülékek üzembiztonságát, amelyekben a fényív irányába eső betéttest van, azáltal fokozzuk, hogy a betéttestet úgy képezzük ki, hogy folyékony elektródafém finom hártyák formájában kerül a fényív táma-0 dlsi pontjához, ahol azt a szükséges gőzmennyiség fejlesztésére használjuk. A találmány szerinti eljárás foganatosításához való készüléket úgy képeztük ki, hogy a betéttesten a folyékony elektródáié fémet finom hártyák alakjában felhúzó eszközök vannak. A találmány további részleteit a rajzok kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábra vázlatosan a higanygőzegyenirányítót. a 2—4. ábrák pedig a katódabetéttestet na- 40 gyobb léptékben mutatják. Az (1) katódatükörben lévő (2) betéttest felső vége jóval a katóda higanytükre fölött áll. A katódahiganyt a (3) ernyő teljesen lefedi. A (3) ernyő a (2) betéttesten egészen 45 keskeny (4) hasítékot hagy szabadon, amelyen át az (5) egyenirányító üzemközben a (2) betéttesten felhúzódó, az (1) katódahiganyból táplált bevonatok akadály nélkül a betéttest felső részére kúszhatnak. Ehe- 50 lyütt e bevonatok a betéttestekre támaszkodó fémívgőzzé alakulnak. Az (1) katódahiganyt a kisütési tér felé lefedő (3) ernyőben (6) üreg van, amelyben hűtővíz áramlik. (18) a gyujtóelektróda. 55 A (2) betéttesten a katódahiganyt finom hártyák formájában felhúzó szervek vannak. A 2. ábra a (2) betéttestet nagyobb léptékben mutatja. A (2) betéttest az (1) hi- 60 ganytömegbe merül. A (2) betéttest (7) drótok kötege, amelyeket a (8) hüvely tart össze. A drótok acélból készültek, míg a védőköpeny quarz- vagy porcelláncső. A drótok közötti közbenső terek hajszálcsö- 65 vekként működnek, úgy hogy a higany azokban felfelé vándorol. A 3. ábra egy másik megoldást mutat. Az (1) katódahiganyba merülő (2) test meleget rosszul vezető (9) magból áll, melynek kö- 70 penyfelületén lámpabélszerűen ható, .porózus (10) fémtest van. A (9) magot és (10) köpenyt (11) védőbura burkolja, mely fémcsőből készült. Ha a védőköpeny fém, úgy s célszerűen tantalból készítjük, mert annak 75 egyik tulajdonsága, hogy higannyal csak igen nehezen ötvöződik. A betét testének a kisülési pályában fekvő (12) végét (13)
