103124. lajstromszámú szabadalom • Önműködő mágneshajtású kilincsműves vezérlőberendezés

Megjelent 1931. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 1G3124. SZÁM. — VH/j. OSZTÁLY. Önműködő mágneshajtású kilincsműves vezérlőberendezés. Aktiengesellschaft Brown, Boveri & Cie Baden (Svájc). A bejelentés napja 1930. évi junius hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi julius hó 11-ike. A jelenleg ismeretes önműködő vezérléseknél rendszerint sűrített levegő vagy megfelelő áttétellel villamos mótor hajtja a kapcsolóhengert. Ahhoz, hogy a vezér-i lés kapcsolósebességét az áramerősségnek megfelelően befolyásolhassuk, különleges továbbkapcsoló relaisk szükségesek, melyek a továbbkapcsolást csakis akkor engedik meg, ha az áram bizonyos értékre: ) süllyedt. A találmány oly önműködő vezérlőberendezés, melynél e kiegészítő továbbkapcsoló relaisket megtakaríthatjuk, azáltal, hogy kilincsművet oly mágnessel hajb tunk, amelynek munkatekercselésén kívül még fő-áramú tekercselése is van. A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakját láthatjuk és pedig az 1. ábra annak kapcsolási vázlata, a 5 2. és 3. ábrák pedig a hajtómágnesnek egyik kiviteli alakját mutatják. Az 1. ábrán az áram útja a követkézé): Az áram az (a) felsővezetékből a (b) vezetéken át a (A) vezérlőhenger érintkezőn-5 jéhez jut. E vezérlőhengernek három főállása van, és pedig «series» (S), «Paralileb (p) és «Shunt» (Sh). Az (S) seriesihelyzetben az áram a (b) vezetékből a (A) érintkezőkön és a (c) vezetéken át D az (e) tartómágneshez folyik, azonkívül pedig a (d) érintkező felülethez is áramlik. A (d) érintkezőfelület a íahengerrel szilárdan van kapcsolva és avval együtt forog. Az áram a (d) érintkezőifelülettől 5 az (f) érintkezőfelületen és (g) érintkezőn iát a (B) mágneghajtóműnek (h) munkahengeréhezfut. A (B) mágneishajtóművei az (1) kilincs van kapcsolva. A (h) tekercsen áthaladó áramhatásra a mágnes a (z) menetkaptóolóval kapcsolt (m) kilincskereket egy 40 fokkal, ill. fokozattal tovább mozgatja. A mágnesmozgás vége felé a (g) érintkező megszakad, amit pl. megfelelő méretezésű (j) résvezetékkel érhetünk el. Ezáltal a, mágnesnek munkaáramát csekély ma- 45 radékáraip híján lekapcsoljuk, mely maradékáram" a (c) vezetéken, a szabályozható (p) ellenálláson, a (q) vezetéken; az (o) ellenálláson és a (h) mágnestekercsen át folyik. Ezen áram azonban nem 50 elegendő ahhoz, hogy a mágnest magához húzva tartsa, mivel azt (k) rugó visszaihúzza. A hajtómágnes tehát leesik & eközben a (g) érintkezőt ismét zárja, ezáltal újabb 55 áramlökést kap, és egy fokozattal ismét tovább kapcsol, azután Lekapcsolódik és így tovább. Ilykép a (z) menetkapcsolót tehát fokonkint tovább kapcsolja, mindaddig, míg a (d) érintkezőfelület, mely; 60 a •menetkapcsolóval balra mozog, (hozzávezető érintkezőjét elhagyja («series»)helyzet). Ekkor a (g) érintkezőn át azs áramhozzávezetés megszakad és a menetikapcsoló e helyzetben marad. 65 Az (e) tartómágnes a menetkapcsolónak (m) kilincskerekét rugóhatás ellenében rögzíti, azért, hogy a menetkapcsoló iaz (1) hajtókilincsniek vissztamozgását ne követhesse. Figyelembe veendő, hogy a meí- 70 netkapcsolóra a rajzon fel nem tűntetett rugó hat, mely a menetkapcsolót nullihelyzetébe igyekszik visszahozni. Eztazoniban az (e) kilincsmágnes hatása miatt nem teheti. Csak ha a vezérlőhenger null-hely- 75 zetében van és abban a (c) vezeték valamint az (ej tartó, ill. rögzítőmágnes feszültségmentessé válik, akkor kapcsolja ki rugóhatás annak kilincsét az (mj kiiincsp-