103070. lajstromszámú szabadalom • Tekercselt egységekből álló kondenzátor

Megjelent 1931. évi augusztus lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI JM»K SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103070. SZÁM. — Vir/g. OSZTÁLY. Tekercselt egységekből álló kondenzátor. Emil Haefely & Cie. A.-G. Basel. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 14-ike. Svájci elsőbbsége 1928. évi október hó 5-ike. A nagy teljesítményekre szerkesztett villamos kondenzátorokat célszerűen fo­lyékony dielektrikumba (olajba) márt­ják, hogy a (bár csak csekély) hőt kifelé 5 elvezethessék. Már most azonban az ily kondenzátoroknál, melyek állandóan fo­lyékony dielektrikumban foglalnak he­lyet, fennforog annak lehetősége, hogy idővel nedvesség, azaz víz hatol be. Ha 10 a tulajdonképpeni kondenzátorelembe víz hatolhat be, akkor az az elemet nagy mértékben veszélyezteti, mivel a veszte­ségek fokozódnak és az átütés elkerülhe­tetlenné válik. 15 Az ily kondenzátoroknál, melyek te­kercselt kondenzátorelemekből állanak, a leginkább hengeralakúan tekercselt elemeket rendszerint függélyes helyzetbe állítják, vagyis az elemek homlokfelü-20 letei vízszintesen fekszenek és így az olajba lassan behatoló nedvesség közvet­lenül az elemek homlokfelületeire hull, melyek azt biztosan felfogják, mire a ned­vesség lassanként beszivárog az elemekbe 25 és ezeket elpusztíthatja. A találmány célja e hátrányok elkerü­lése, e célból a találmány szerint az egy­mástól közök révén elkülönített, tekercselt kondenzátoregységeket a folyékony die-30 lektrikumban nem álló, hanem vízszinte­sen fekvő helyzetben rendezzük el, úgy hogy a dielektrikumba hatoló nedvesség a kondenzátoregységek palástfelületén lepe­reghet és a fenékre hullhat. Az említett 35 hátrányoktól a sajtolás révén összeillesz­tett, álló vagy fekvő „csomagkondenzáto­roknál", melyeket paraffinmasszában he­lyeznek el, nem kell ugyan annyira tar­tani, ezeknél azonban a csomag egyes ele­meinek sérülés esetén szükséges kicseré- 40 lése igen nehéz, sőt esetleg lehetetlen. Acsatolt rajz a találmány példaképpeni megoldási alakját tünteti fel. Az 1. ábra a kondenzátort távlati ábrázo­lásban mutatja, ahol is a tulajdonképpeni 45 kondenzátor az olajfürdő felvételére szol­gáló tartályból kiemelve látható. A 2. ábra nagyobbléptékű részletrajz. A 3. ábra a kondenzátoregységeknek há­romszögkapcsolás-szerű villamos összeköt- 50 tetését szemlélteti. Az (a) kondenzátoregységeket, melyeket magában véve ismert módon fémfóliáknak üreges magra, olajjal itatott papírcsíkok közbeiktatásával való feltekercselése ré- 55 vén állítunk elő, a jelen esetben vízszinte­sen fekvő helyzetben rendezzünk el. E kondenzátoregységeket az olajfürdő felvé­telére szánt (c) tartálynak szigetelő­anyagból álló (b) fedele hordja. A konden- 60 zátoregységek csoportonként két-két füg­gélyes, fémből való (d) tartórúd között fek­szenek, melyekre azokat az egységeket üreges magvain lévő (e) véghüvelyek ré­vén bizonyos szabad egymástóli távolság gg meghagyásával toljuk fel. Az egységek kölcsönös helyzetét a (d) rudakon a (g) távtartóhüvelyek biztosítják. A (d) rudak nemcsak a kondenzátoregységek hordá­sára, hanem a villamos áramnak a kon- 70 denzátoregységek végein elrendezett (h) áramcsatlakozási csíkok (ú. n. zászlók) út­ján való bevezetésére is szolgálnak. A (d) rudakat a (b) födél alsó oldalán három­szögkapcsolású öszekötőhuzalok segélyé- 75 vei kötjük össze az (i) árambevezető kap­csokkal (3. ábra). A levehető (b) födél, melyről a (d) rudak lecsüngenek, lehetővé

Next

/
Oldalképek
Tartalom