103069. lajstromszámú szabadalom • Lóálarc

Megjelent 1931. évi augusztus lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103069. SZÁM. — XVIIT/b. OSZTÁLY. Lóálarc. Deutsche Gasglülilicht-Auer-Gesellschaft m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1929. évi szeptember hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi november hó 10-ike. Az eddig ismert lóálarcokat legnagyobbrészt úgy állították elő, hogy levegőt áteresztő anyagokból megfelelő alakú ós nagyságú kettősfalú zsákot készítettek, 5 melynek falai közé szálas anyagot töltöttek. Ez utóbbi vegyszerekkel való impregnálás után az ártalmas gázok abszorbeálására alkalmassá vált. A zsákalakú álarcot tömítőperem segélyével úgy 0 erősítették a ló orrára, hogy csak a felső állkapocs és az orrcimpák nyúltak a zsákba. A zsákfalat, amely az állat szájába helyeztetett bőrbetétek és fémszalagok segélyével merevítették. Kitűnt már-5 most, hogy ezek az álarcok nem voltak minden célra, pl. szerves gőzök és izgatószerek felfogására alkalmasak. Az ilyen anyagok csak szemcsés, nagyfelületű anyagok, mint pl. aktív szén segélyével 0 tarthatók vissza. Az ilyfajta szűrőknek, ellentétben az átitatott szűrőkkel, aránylag nagy rétegvastagsággal kell birniok, hogy kellő felfogóhatást válthassanak ki. E célból gázáthatlan anyagból, pl. bőrből 5 készítettek álarcokat, melyek alakja és hordási módja hasonló volt a fent leírt álarcéhoz és amelyek fémből készült légszűrővel (légzőbetétekkel) voltak ellátva, mint az emberi használatra szolgáló is-3 mert gázálarcok. Az ilyen betétek elhelyezése azonban lóálarcoknál jelentékeny nehézségekkel jár, mivel a betéteknek a ló nagy lélegzettérfogata folytán részben jelentékeny nagyságúaknak kell lenniök, j úgy hogy az álarc körvonalaiból erősen kilépnek, ami a zabla és a kantár kezelését a legtöbb esetben akadályozta. Ezenkívül azonban a lélegzési levegő nagy áramlási sűrűsége folytán ezen légszűrők ) (betétek) nagy keresztmetszetűek kell, hogy legyenek. Ez a lóálarcon, mely aránylag kicsi, csak a legnagyobb nehézségek árán vihető keresztül. Jelen találmány ezen hátrányokat kiküszöböli. A találmány szerinti lóálarc 45 a ló felső állkapcsát és orrlyukait körülzáró gázmentes burkolatból áll, mely egy helyen ki van vágva; a kivágás az álarc alakjához illeszkedő szűrőtokkal van lefödve, amely a ló orra köré illeszkedik. 50 A légzési levegő a szűrőt egész felületén, semmiféle szűkítés által sem korlátozva, átáramolhat. A szűrőtok szükség esetén úgy lehet berendezve, hogy az elhasznált szűrőanyag kicserélhető legyen. 55 A csatolt rajzon a találmány tárgyának példaképem kiviteli alakja az 1. ábrán függélyes metszetben és a 2. ábrán az 1. ábra A—B vonala szerinti keresztmetszetben van feltüntetve. 60 A lófej alsó része pontozott vonalakkal van jelölve. A gázmentes szövetből vagy bőrből készült (a) álarctest a (b) tömítőpárna és e köré helyezett rugalmas (c) szalag se- 65 gélyével a ló orrához gázmentesen fölilleszthető; a (c) szalag szabad végein az álarchoz kapcsolható. A rugalmas (c) szalag a (d) szíj segélyével a homlokoldalon eltolódás ellen biztosítható. Az álarctest 70 mellső fala az orrlyukak előtt egy részén ki van vágva és e fölé az (f) szűrőtok van erősítve, mely szemcsés szűrőmasszát tartalmaz és a (g) nyíláson át kiüríhető, illetve megtölt hető, mely a ló orrának a 75 szűrőtok falával való érintkezését meggátolja. A ló orrán az orrlyukak között való fölfekvés céljára az álarctesten fölül és alul megerősített keskeny, rugalmas (e) párna szolgál. Az álarcnak a ló 80