103030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás útfelületek készítésére

Megjelent 1931. évi julius hó 15-én

. MAGYAR KIRÁLYI jHgjm SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103030. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Eljárás útfelületek készítésére. Rands Frederik Charles gyáros és Alexander Thomas Francis Neath mérnök London. A bejelentés napja 1930. évi október hó 1 je. Angolországi elsőbbsége 1929. évi november hó 20-ika. , A találmány elsősorban aszfalttal, bitumennel vagy kátránymakadámmal burkolt utak, továbbá oly útfelületek készítésére való eljárásra vonatkozik, amelyek 5 bitumennel, kátránnyal vagy kátránybitumen-keverékekkel vannak bevonva és amelyek a fölös kötőanyag, pl. bitumen vagy kátrány, avagy kátrány és bitumen jelenléte vagy más okok következtében 10 síkossá válnak és a közlekedést, különösen nedves időben, bizonytalanná teszik. E hátrány kiküszöbölésére különféle eljárásokat alkalmaztak. Az ilyen felületeket, rendszerint, kötőanyagból, mint bitu-15 ménből, kátrányból vagy kátrány-bitumen-keverékekből készített vékony réteggel vonták be és erre a rétegre, valamely alkalmas adalékból, mint zúzott kőből, kavicsból vagy homokból álló burkolatot 20 vittek fel. Általánosságban azonban úgy ez, mint az egyéb más eljárások sem bizonyultak kielégítőnek. A találmány értelmében, a síkosság kiküszöbölésére, a felületi kötőanyagok fe-25 leslegét hasznosítjuk oly módon, hogy abba kellő mennyiségű, alkalmas adalékot, pl. zúzott követ, kavicsot vagy homokot ágyazunk, ami által oly felületet nyerünk, amelyben az adalék állandóan a f el-30 színen marad. Az eredmény elérésére, természetesen, a felületi kötőanyag feleslegét kellő mértékben híg vagy képlékeny állapotban kell tartani, hogy a fentemlített ada-35 lék szükséges mennyiségét felvenni és azt hatásosan fogva tartani képes legyen. Ecélból közönséges oldószert, pl. kreozotot, antracónolajat, kerozént, egyéb kátrány- vagy kőolajpárlatot, faolajat vagy növényi olajokat, továbbá ezek közül 40 kettőnek vagy többnek keverékét alkalmazhatjuk. Az oldószert a felületre az alább leirandó módon visszük fel. Az oldószert tiszta vagy nem kezelt állapotában, vagy pedig, előnyösen, emui- 45 zió alakjában alkalmazzuk, amely azt úgy nedves, mint száraz felületek számára alkalmassá teszi. Az emulziót az ismert emulgáló módszerekkel állítjuk elő, mint amilyen mód- 50 szereket pl. bitumen vagy kátrányemulziók készítésénél általában alkalmazunk. Egyébként az emulzió előállításának egyik egyszerű módja a következő: 2—5 rész szappant és 95—98 rész (180—200° F) 55 82—93° C hőfokú vízben feloldunk és az oldat 20—50 részét, alkalmas keverőműben, a kiválasztott oldószer vagy oldószerek 80—50 részével mindaddig keverjük, amíg a két anyag teljesen emulgáló- 60 dott. A keletkezett keveréket azután a megmunkálandó felületre visszük fel, még pedig oly mennyiségben, hogy a felület lyukacsosságának és a jelenlévő felületi kötőanyag fölös mennyiségének 65 megfelelően, körülbelül 4,5 1. (1 gallon) jusson minden 8,3—41,5 m2

(10—50 négyzet yard) területre. Bizonyos esetekben ezt egy második bevonat követi, még pedig oly arányban, mely a megkívánt beható- 70 lás elérésére szükséges. A keveréket kannák, kefék vagy hengerek segélyével viszszük fel, illetve, ha kívánatos, mechanikailag permetezzük az úttestre. Ezután kézzel vagy mechanikai elosztó- 75 berendezések segítségével éles, tiszta kő*