103021. lajstromszámú szabadalom • Halászó horog

Megjelent 1931. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI Jl^HH SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103021. SZÁM. — XV/d. OSZTÁLY. Halászó horog. Kálmán Márton kereskedő Budapest, mint Györkös Lajos vasesztergályos dunaharaszti lakos jogutódja. A bejelentés napja 1930. évi november hó 26-ika. A találmány halászó horogra vonatkozik és célja oly horog létesítése, amelynél az az egyébként elég sűrűn bekövetkező jelenség, hogy a horogra akadt hal a csal-5 étket a horogról lekapva elmenekülhet, már nem léphet fel. A kitűzött célt a találmány értelmében azzal érjük el, hogy a horognak ama részét, amelyen a csalétek el van helyezve, úgy képezzük ki, .0 hogy a horgot tartó zsinór meghúzása által széjjelnyílik, miáltal a horog szélső pontjainak egymástól való távolsága nagyobb lesz, mint a hal nyitott szájának átmérője. Ehhez járul még a találmány .5 szerinti horognak a;z a jellegzetessége, hogy ez a széjjelnyílás rugó hajtása alatt megy végbe úgy, hogy a horog részei a széjjalnyílásnál bizonyos eleven erővel kapnak be a hal húsába, ily módom a hal 10 elmeneküilése a csalétekkel már semmi esetre sem köveitkezhetik be. Lényegében a találmány az, hogy a halászó horog két, csuklósain összeerősített, egymáshoz képest rugó hatása alaitt ;5 széjjelinyüó egyies horogból van összeállítva, mely rugó a horgot tartó zsinór húzása által összeszorított helyzetéből kioldható. A találmány egy célszerű foganatosí-0 tási alakjánál a két egyes horog széjjelnyílását esz közlő rugó a két egyes horgot egymáshoz kapcsoló csuklóba van behelyezve. Ennél a kiviteli alaknál a két egyes horgot a rugó hatása ellenében egy 6 záró pecek fogja össze, amely a horogzsinőrhoz van erősítve és az egyes horgokon lévő füleken megy át. A csatolt rajzon a találmány szerinti halászó horog egy példaképem foganatosítási alakja van feltüntetve, ahol is az 40 1. ábra a horgot összecsukott helyzetében, a 2. ábra a horgot széjjelnyitott helyzetében mutatja, míg a 3. ábra a horognak az 1. ábra III—III 45 vonala szerinti metszete. A találmány szerinti horog két, csuklósan összeerősített, egymáshoz képest rugó hatása alatt széjjelnyíló (a, b) egyes horogból áll. Az „egyes" megjelölés főként 50 a horogszárra vonatkozik, lehet természetesen ezen egyes szár végéin nemcsak egy, hanem itöbb horogágat is kiképezni, anélkül, hogy a találmány köréből kilépnénk. A rajzon feltüntetett foganatosítási 55 példánál az (a, b) horgok széjjeinyitását eszközlő rugó a két egyes horgot egymáshoz kapcsoló (c) csuklóba vam behelyezve. Ez esetben iaz egész i(a, b, c) horog egy darab drótbóil gyártható. 60 Az (a, b) egyes horgokat a (c) rugó hatása ellenében egy (e) zárópecek fogja össze, amaly a (d) horogzsinórhoz van erősítve és az egyes horgokon lévő (f, g) füleken megy át. A két i(a, b) egyes horog a 65 i(h) zsinórral van az i(e) zárópecekhez hozzákötve. Ha a hal a horogra helyezett csalétekbe belekapott, amit a halászó megér ez, úgy a i(d) zsinóron egyet ránt, amikotr is az 70 (e) zárópecek az i(f) és (g) fülekből kihúzatik, mire az (a, b) egyes horgok a (c) rugó hatása alatt széjjelnyitnak. Ez a széjjelnyílás természetesen épúgy bekövetkezik, ha a hal a csalétekkel el akar 75 menekülni és közben húzza a zsinórt.