103007. lajstromszámú szabadalom • Lábas jószágok rakodásához való, tovamozgatható feljáró, melynek egyik vége a talajhoz támaszkodó, másik vége körül felemelhető és sülyeszthető
Megjelent 1931. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 1 (>.'}<K)T. SZÁM. V/g. OSZTÁLY. Lábas jószágok rakodásához való, tovamozgatható feljáró, melynek egyik vége a talajhoz támaszkodó, másik vége körül felemelhető' és sülyeszthető. Pabst Aug-ust mérnök Freiendiez (Németország). A bejelentés napja 1930. évi május hó 16 ika. Különösen lábas jószágok rakodásánál van szükség a kocsi fenkét a talajjal lejtősen összekötő feljáróra. Ismeretes, hogy az ilyfajta feljárókat a feljáró testének 5 közepe táján kerekekkel látják el, amelyek a feljáró elmozdítását lehetővé teszik. Az ily feljáróknál szükséges azonban az is, hogy a feljárót a szállítókocsi fenekével való csatlakozás létesítése cél-10 jából, szabad végénél kellő magasságra lehessen felemelni, amihez azonban a szokásos feljáróknál több ember erejére van szükség. Magában véve ismeretes, hogy a feljáró mechanikai eszközökkel való be-15 állíthatására a rakodófeljárót szabad végén emelő berendezésekkel látják el. Az ily tipusú ismeretes berendezések azonban igen körülményesek, mert a kocsi fenekének tekintélyes magasságait kell 20 áthidalni különösen akkor, ha több, egymás fölé helyezett fenékkel ellátott kocsin kell be- vagy kirakodni. A találmány értelmében a rakodófeljáró alátétkocsija a feljáró testére moz-25 góállvány közvetítésével támaszkodik. A feljáró teste egyrészt hosszirányban eltolható, úgy hogy az alátétkocsi a feljáró szabad végének felemelése céljából a feljáró hosszában eltolható, másrészt lengő-80 csuklója van, mely lehetővé teszi, hogy a feljáró az alátétkocsihoz képest, emelőszerkezet segélyével, billenthető legyen. Az a körülmény, hogy a rakodófeljáró egyrészt hosszirányban eltolható, más-85 részt az alátétkocsi számára való billenthető mozgóállvánnyal van összekötve, a legegyszerűbb eszközökkel rendkívül megkönnyíti azt, hogy a rakodófeljárót a szabályszerű rakodóhelyzetbe hozzuk. Miután a rakodófeljáró szabad végét a 40 hosszirányban eltolható mozgóállvány segítségével, a rakodókocsi padlója felett kellő magasságban állítottuk be, mindössze az emelő-, illetve sülyesztőszerkezetet kell működtetni, hogy a feljárót vég- 45 legesen és pontosan beállítsuk. Magában véve az is elegendő lehet, ha csak az aljzatkocsit rendezzük el hosszirányban eltolhatóan a feljárón és a feljáró szabad végének emelését és sülyesz- 50 tését ezzel végezzük, mégis a járulékos billentőszerkezet a feljáró beállítását oly mértékben könnyíti meg, hogy a találmány értelmében célszerűbb a két berendezést egymással kapcsolatosan használni. 55 A mellékelt rajz a találmány szerinti feljáró egy példaképpeni megoldását szemlélteti és pedig az 1. ábra a rakodófeljárót munkahelyzetben, a szaggatott vonalakkal jelölt 60 rész pedig az alátétkocsi beállítását a feljáró sülyesztett helyzetében. A 2. ábra az alátétkocsi eltolására való csörlőt vázlatosan ábrázolja. A 3. ábra a feljárót és a mozgóállványt 65 nagyobbított léptékben mutatja. A rajzon (1) a rakodófeljáró, melynek fenekét a (2) hossztartó és ez alatt a (3) rácsos tartó merevíti. Az alátétkocsi (4) kerekei a 2. ábra szerint az (1) rakodó- 7C feljáróhoz képest egy csörlő segélyével hosszirányban eltolhatók. A csörlő az (5) dobból áll, amely a (6) forgattyú segélyével elforgatható. Az (5) csörlődob fölé húzószervet helyezünk, amelynek egyik 75 (7) ágát, az (1) feljáró mellső (8) végéhez ifjtfá'-:
