101962. lajstromszámú szabadalom • Nyakkendőtartó és hozzávaló nyakkendő

Megjelent 1931. évi február lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZAMDÁLm BTR

ÖSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101962. SZÁM. I/i. OSZTÁLY. Nyakkendőtartó és hozzávaló nyakkendő. Hádel Zoltán bádogosszerelő Rákospalota. A bejelentés napja 1929. évi november hó 9-ike. Nyakkendőknek minden öltözködés alkalmával újból való megkötése, különösen ha sietnünk kell, kényelmetlenséget jelent és a gyakori kötés a nyakkendőt aránylag 5 hamarosan tönkre is teszi. A találmány oly rendkívül egyszerű és olcsón előállítható nyakkendőtartóra vonatkozik, mely lehetővé teszi, hogy a vele felszerelt nyakkendőt a szokásos lehajtós 10 gallér két lapja között használati helyzetében egyetlen fogással rögzítsük. A találmány az új nyakkendőtartóhoz kiválóan alkalmas, hosszú, kötött nyakkendő sajátos alakjára is kiterjed. 15 A találmányt részletesen a rajzon látható foganatosítási példa kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábra a nyakkendőtartó elölnézete, a 2. ábra pedig az 1. ábrához tartozó oldal-20 nézet. A 3. ábra a találmány szerinti nyakkendőt és ennek az új nyakkendőtartóval kapcsolatban való használati módját vázlatosan szemlélteti. 25 A nyakkendőtartó a mellső (f) inggombra (3. ábra) felülről rácsúsztatandó és ezen célból egyik végén nyitott (a3) horonnyal ellátott (a) támasztólemezből és ezen (a) lemezre erősített, két rugalmas 30 (b2) és (b3) feszítőkarból áll. E feszítőkarok az (a3) horony nyitott végével ellentétes oldalon, tehát felfelé széjjelterpeszkednek és előnyösen acélhuzalból valók. Ezen acélhuzal célszerűen hul-35 lámos, ami által azt érjük el, hogy az rugalmasságát jóval hosszabb ideig megtartja. Az acélhuzal szabad végét előnyösen (bl) hurok alakjában hajlítjuk meg, nehogy a lehajtós gallér két lapja közötti hajláshoz belülről hozzátámaszkodó huzal- 40 végek a gallért megsérthessék. A rugalmas (b2, b3) feszítőkarokat az (a) támasztólemezre célszerűen oly módon erősítjük, hogy a két kart egyetlen egy acélhuzalból készítjük és ezt közepén 45 az (a) lemez áthajtogatott felső szélébe befogjuk (2. ábra). Az (a) támasztólemezt, pl. felvarrás által, a nyakkendő belső oldalára, még pedig ennek felső részére erősítjük, mely célra 50 az (a) lemezt (al) lyukakkal látjuk el. Az ily módon a nyakkendőtartóval ellátott nyakkendőt a (d) lehajtós galléron úgy rögzítjük, hogy a (b2, b3) karokat a (d) lehajtós gallér két lapja közé csúsztatva 55 a nyakkendőt felfelé nyomjuk mindaddig, amíg az (a) támasztólemez (a3) hornyát az (f) inggombra nem csúsztathatjuk, mire a nyakkendőt elengedjük. Miután a nyakkendő előbb említett felfelé nyomá- 60 sánál a (b2, b3) karok (bl) vége (dl)-nél belülről a lehajtós gallér hajlatához szorul, a (b2, b3) karok megfeszülnek, majd pedig, a nyakkendő elengedésekor, az (a) támasztólemezt lefelé, az (f) inggomb szá- 65 rára nyomják és ezen helyzetében állandóan megtartják. A nyakkendő ezáltal oly biztosan és megbízhatóan rögzítődik használati helyzetében, hogy oldalirányú elcsúszásának lehetősége ki van zárva; épen 70 ezért nem kell tartanunk attól, hogy a nyakkendő felső (c2) hajtogatott részének felső (cl) sarkai a gallér alól kicsúsznak, miért is a nyakkendőt a gallér köré kötendő, szokásos szalagokkal vagy a lehaj- 75 tós gallér külső lapja alá nyúló, oldalsó toldatokkal nem is kell ellátni, úgy hogy a nyakkendő kizárólag a felső (c2) hajtó-