101949. lajstromszámú szabadalom • Tetőszerkezet üvegtetejű építményekhez

Megjelent 1931. évi február lió 16-án. MAGYAi; KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101949. SZÁM. VIIl/g. OSZTÁLY. Tetőszerkezet üvegtetejű építményekhez. Neckuen Horst oki. kertész Hatvan. A bejelentés napja 1929. évi október hó 7-ike. A találmányt az alábbiakban növényházakkal kapcsolatban írjuk le, mint amelyeknél a találmány előnyei a maguk összességében elsősorban érvényesülnek, 5 megjegyzendő azonban, hogy a találmány egyéb üvegtetejű építményeknél (pl. műtermeknél, kiállítási csarnokoknál, gyári műhelyeknél stb.) szintén előnyösen alkalmazható. 10 A növényházak egyik egyszerű szokásos típusát a csatolt rajz 1. ábrája vázlatos függélyes keresztmetszetben tünteti fel. Itt (l)-gyel a tető üveglapjainak befogására való fémbordákat, 15 (2)-vel az üvegezett oldalfalrészeket, (3)mal pedig a falazatot jelöltük. A lejtős (1) foglaló harántbordáknak ugyancsak egyik szokásos típusa a 2. ábrán, nagyobb léptékű harántmet-20 szetben látható. Eszerint az (1) bordákat divergáló szárakkal ellátott U-alakú keresztmetszetű, esetleg fémlemezből hajlított tartók alkotják, ahol is a szárak (la) végeinek belső 25 nyúlványai közé (az (1) tartó nyitott homlokoldalai felől) a (4) lemezeket vagy fémcsíkokat tolják be, melyek egyrészt az (5) azbesztcsíkokat, másrészt a (9) csavarokat hordják. Az (5) azbesztcsíkokra fek-30 szenek fel a (6) üveglapok, melyekre a felső (7) azbesztcsíkok, utóbbiakra pedig az egésznek a (9) csavarral történő összeszorításakor a (8) fedő fémcsíkok szorulnak. 35 Az (1) bordák hajlítás ellen oly nagy tehetetlenségi nyomatékkal rendelkeznek, hogy ú. n. önhordó tartókat alkotnak, vagyis a tető terhét (önsúlyt, szél- és hónyomást) meglehetősen nagy támaszközig 40 közbenső alátámasztás nélkül képesek 50 55 hordani. Az (1) tartók méretszámításánál azonban a (4) lemezeket természetesen nem veszik számításba, minthogy különálló darabot alkotnak. A találmány egyik jellemző sajátsága fémár most abban van, hogy az üveglapok foglalatát alkotó, önhordó üreges tetőbordák egy darabból való zárt keresztmetszetűek. A rajz 3. ábrája e tartónak célszerű megoldási alakját szemlélteti. Eszerint az (1) tartó keresztmetszete a jelen esetben zárt trapéz alakját mutatja, melynek felső oldalával a (9) csavarokat mereven egyesítjük, pl. összeforrasztjuk. E kiképzés révén még jobban növeljük az (1) bordának hajlítás elleni szilárdságát és így a trapéz azonos méretei mellett a tartó az eddiginél nagyobb támközökhöz használható öntartó borda gyanánt, ill. 60 azonos támköz mellett kisebbre méretezhető, ami anyag- és súlymegtakarítást jelent. Általában e megoldás a bordát deformációk ellen merevebbé teszi és azonkívül megtakarítjuk a 2. ábra szerinti 65 (la) nyúlványok kiképzését és a külön (4) lemezek alkalmazását. A találmánynak egy másik fontos jellemző sajátsága, melynek (illetve alább leírandó további kiképzésének) lehetősége 70 tulajdonképpen az (1) bordának leírt kiképzéséből folyik, különösen növényházakra vonatkozik, melyek központi fűtésre vannak berendezve. A központból valamely fűtőközeggel, pl. melegvízzel 75 táplált fűtőcsöveket eddigelé az 1. ábrán látható módon rendezték el. Eszerint meglehetősen nagyszámú, a növényház hosszirányában egymással párhuzamosan elrendezett (10) fűtőcső, a keresztmetszetet 80