101949. lajstromszámú szabadalom • Tetőszerkezet üvegtetejű építményekhez

Megjelent 1931. évi február lió 16-án. MAGYAi; KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 101949. SZÁM. VIIl/g. OSZTÁLY. Tetőszerkezet üvegtetejű építményekhez. Neckuen Horst oki. kertész Hatvan. A bejelentés napja 1929. évi október hó 7-ike. A találmányt az alábbiakban növény­házakkal kapcsolatban írjuk le, mint amelyeknél a találmány előnyei a maguk összességében elsősorban érvényesülnek, 5 megjegyzendő azonban, hogy a találmány egyéb üvegtetejű építményeknél (pl. mű­termeknél, kiállítási csarnokoknál, gyári műhelyeknél stb.) szintén előnyösen alkal­mazható. 10 A növényházak egyik egyszerű szoká­sos típusát a csatolt rajz 1. ábrája vázlatos függélyes keresztmet­szetben tünteti fel. Itt (l)-gyel a tető üveg­lapjainak befogására való fémbordákat, 15 (2)-vel az üvegezett oldalfalrészeket, (3)­mal pedig a falazatot jelöltük. A lejtős (1) foglaló harántbordáknak ugyancsak egyik szokásos típusa a 2. ábrán, nagyobb léptékű harántmet-20 szetben látható. Eszerint az (1) bordákat divergáló szá­rakkal ellátott U-alakú keresztmetszetű, esetleg fémlemezből hajlított tartók alkot­ják, ahol is a szárak (la) végeinek belső 25 nyúlványai közé (az (1) tartó nyitott hom­lokoldalai felől) a (4) lemezeket vagy fém­csíkokat tolják be, melyek egyrészt az (5) azbesztcsíkokat, másrészt a (9) csavaro­kat hordják. Az (5) azbesztcsíkokra fek-30 szenek fel a (6) üveglapok, melyekre a felső (7) azbesztcsíkok, utóbbiakra pedig az egésznek a (9) csavarral történő össze­szorításakor a (8) fedő fémcsíkok szorul­nak. 35 Az (1) bordák hajlítás ellen oly nagy tehetetlenségi nyomatékkal rendelkeznek, hogy ú. n. önhordó tartókat alkotnak, vagyis a tető terhét (önsúlyt, szél- és hó­nyomást) meglehetősen nagy támaszközig 40 közbenső alátámasztás nélkül képesek 50 55 hordani. Az (1) tartók méretszámításá­nál azonban a (4) lemezeket természetesen nem veszik számításba, minthogy külön­álló darabot alkotnak. A találmány egyik jellemző sajátsága fé­már most abban van, hogy az üveglapok foglalatát alkotó, önhordó üreges tetőbor­dák egy darabból való zárt keresztmetsze­tűek. A rajz 3. ábrája e tartónak célszerű meg­oldási alakját szemlélteti. Eszerint az (1) tartó keresztmetszete a jelen esetben zárt trapéz alakját mutatja, melynek felső ol­dalával a (9) csavarokat mereven egyesít­jük, pl. összeforrasztjuk. E kiképzés révén még jobban növeljük az (1) bordának hajlítás elleni szilárdsá­gát és így a trapéz azonos méretei mellett a tartó az eddiginél nagyobb támközökhöz használható öntartó borda gyanánt, ill. 60 azonos támköz mellett kisebbre méretez­hető, ami anyag- és súlymegtakarítást je­lent. Általában e megoldás a bordát de­formációk ellen merevebbé teszi és azon­kívül megtakarítjuk a 2. ábra szerinti 65 (la) nyúlványok kiképzését és a külön (4) lemezek alkalmazását. A találmánynak egy másik fontos jel­lemző sajátsága, melynek (illetve alább leírandó további kiképzésének) lehetősége 70 tulajdonképpen az (1) bordának leírt ki­képzéséből folyik, különösen növény­házakra vonatkozik, melyek központi fűtésre vannak berendezve. A központból valamely fűtőközeggel, pl. melegvízzel 75 táplált fűtőcsöveket eddigelé az 1. ábrán látható módon rendezték el. Eszerint meg­lehetősen nagyszámú, a növényház hossz­irányában egymással párhuzamosan el­rendezett (10) fűtőcső, a keresztmetszetet 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom