101910. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti járművek induktív úton való befolyásolására

Megjelent 1931. évi február hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101910. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Berendezés vasúti járművek induktív úton való befolyásolására. C. Lorenz A.-G. Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1930. évi julius hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi szeptember hó 24-ike. A vasúti járművek induktív befolyásolására való eddig ismert berendezéseket általában úgy képezték ki, hogy a szilárd útszakaszon befolyásoló berendezéseket, 5 pl. meghatározott frekvenciára behangolt vágánymenti mágnessarkofcat alkalmaztak, amelyek veszedelem esetén a járművön elrendezett biztonsági berendezésre hatást gyakorolnak és ott jelzőbe -10 rendezésit vagy féket váltanak ki. E befolyásoló berendezések emellett a megfelelő útjelzőkkel (menetjelzőkkel), amelyekhez rendelve vannak, vezetékek által állanak összeköttetésben és azok működ-15 tetésénél a jelzőkészülékkel vezérelt érintkezők útján munkahelyzetükbe kerülnek, vagy kikapcsolódnak, aszerint, hogy a jelzés „Állj", vagy „Mehet" helyzetbe került. E berendezés azonban az illető jár-20 műnek a kellő biztonságot még nem adja meg, mert nem vettük tekintetbe, hogy gyorsan haladó vonatot egyenes útjáról más vágányra való letérésénél, mint ez majd minden nagyobb állomásra való be-25 futásnál szükséges, vasútbiztonsági berendezéssel az elágazásra figyelmeztessük, vagy lefékezzük, ha a mozdonyvezető az elágaaásjelzőt észre nem vette ós azon figyelmetlenül túlhaladt. 30 Optikai jelzőberendezéseknél, amelyeknek az út mentén minden fénysugarat párhuzamosa,n, vagy megközelítően párhuzamosan visszaverő tértükrük van, azt javasolták, hogy a járműre átviendő ha-35 tást az útjelző helyzetétől is függővé tegyük azáltal, hogy e jelzőberendezést működése közben megfelelő helyzetbe hozzuk. Hogy induktív vonat befolyásoló készülékeknél a járműnek elágazó helyzetre 40 való térésénél, váltóra futás közben, a túl gyors befutás következtében e találmány értelmében a kisiklást elhárítsuk, a vonat biztosítására javasoljuk, hogy a jelző második karja, amely egy másik vágányba 45 való leágazást jelez, az ú. n. útjelző, oly érintkezőket működtessen, amely az egyes útpontok befolyásolási állapotát megváltoztassa. A találmány lényegét a mellékelt ábrá- 50 kon szemléltetett példaképpen! foganatosítási alakok közelebbről megmagyarázzák. Az 1. ábra (V) előjelzővel és (H) fő jelzővel ellátott vonalszakaszt mutat. A vonat induk- 55 tív befolyásolására a (V) előjelző közelében a (1) frekvenciára behangolt vágánymágnest rendezzük el, melynek elektromos körét (2) frekvenciára hangoljuk be. A járművön lévő megfelelő vonatbizto- 60 sító berendezésnek amellett oly kiképzésűnek kell lennie, hogy az „Állj" helyzeitben lévő előjelző gondatlan túlhaladása esetén optikai, vagy akusztikai jelzőkészülék, esetleg fékezés jöjjön működéibe, 65 míg a jármű egy éberségi kapcsoló nyomására nem befolyásoltatik. A főjelzőnél elhelyezett és más frekvenciára behangolt vágányra ágnesi rajta való áthaladásnál a vonatot minden esetben megállítja, 70 kivéve, ha a mozdony vezető utasításra, megy és egy utasítási kapcsolót nyom be, amely a befolyásolóberendeizésit kikapcsolja. A 2. ábra. oly berendezést szemléltet, 75 amely a mozdonyvezetőt arra kényszeríti, hogy ne csak a menetjeilzőt, hanem a főjelző (útjelző) második, karját is