101899. lajstromszámú szabadalom • Kerékpártámasz

Megjelent 1931. évi február hó 3-án. ! AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101899. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Kerékpártámasz. Ádám József postaműszaki segédtiszt Nyíregyháza. A bejelentés napja 1930. évi február hó 27-ike. A találmány oly kerékpártámasz, mely az ismert kerékpártámaszoktól abban különbözik, hogy a támasztót támasztóhelyzetbe hozhatjuk, vagy pedig abból ismét B visszahúzhatjuk anélkül, hogy a nyeregből leszállnánk. Ez különösen nagyforgalmú városokban fontos, amelyekben csaknem minden utcakeresztezésnél a járműveknek meg kell állaniok. Eddigelé a 10 kerékpárosoknak ilyenkor le kellett szállniok, ami terhes és fárasztó volt, míg a találmány szerinti kerékpártámasz alkalmazásával nyeregben maradhatnak és mihelyt az út szabad, azonnal tovább halad-15 hatnak. A rajzon a találmánynak egyik példaképem kiviteli alakját láthatjuk, és pedig az 1. ábra a kerékpártámaszt menethelyze-20 tében, a 2. ábra támasztóhelyzetében, kerékpárral kapcsolatban, a 3. és 4. ábrák a kerékpártámasznak részleges, függélyes hosszmetszetét, kétféle 25 munkahelyzetben, az 5. ábra végül a készülék részleges, távlati képét mutatja. A készülék alapelvét az 1—2. és 5. ábrák szemléltetik. A (h) kerékpárváznak tef-30 szőleges, alkalmas helyére a (g) állítóemelőt erősítjük, mely mindkét szélső helyzetében önműködően rögzítődik. Ez állítóemelőhöz ismert, hajlékony, erőátviteli (f) szerkezetet kapcsolunk, melynek hatására 35 a (g) emelő egyik szélső helyzetében (1. ábra) az (f) szerkezet a (c, d, d') kerékpártámaszt felhúzza, másik (g') helyzetében (2. ábra) pedig támasztóhelyzetébe lenyomja. A tulajdonképeni (c) támasztórész T- 40 alakú, melynek két vízszintes szárvégén egy-egy kis (d, d') futókerék van. A táínasztórésznek függélyes szárát a (b) csőben függélyesen vezetjük, mely csőnek (b') felső végét a váznak megfelelően ferde, 45 ismert (e) szervekkel az (i) vázrúdhoz erősítjük. Azért, hogy különböző hajlású (i) vázrudaknál a (b) vezetőcsövet mindenkor függélyesre állíthassuk, a (b') részen tetszőleges szerveket, pl. betétdarabokat al- 50 kalmazhatunk. A (b) vezetőcsőnek függélyes (j) vezetőrése van, mely alsó végén, csavarvonalaikban, 90°-kal elhajlik. E (j) vezetőrésben az (1') vezetőcsapot vezetjük, melyet a (c) szárhoz erősítünk. Mihelyt a 55 (c) szárrész lefelé mozgása közben az (1') vezetőcsap a vezetőrésnek alsó (m) részébe jut, a (c) rész a (b) részhez képest negyedfordulatot tesz. Ez elfordult helyzetében a vezetőcsapot pontozottan rajzoltuk be és 60 (l)-el jelöltük (5. ábra). A (c) támasztórészt két szélső helyzetében rögzítenünk kell. A támasztórészt felső helyzetében, a (k) rúgó ellenében, a (g) állítóemelő és az (f) erőátviteli szerke- 65 zet, rögzíti, ill. tartja meg. Rögzítésre tulajdonképen csakis az alsó támasztóhelyzetben van szükség, amelyben a támasztórészt nagyobb erőhatások érhetik. Ezért a (c, b) részekben egymásnak meg- 70 felelő (t, t') lyukak vannak, amelyekbe az (n) hüvely közösen nyúlik (3. ábra) és ezáltal a (b, c) részeket egymáshoz képest rögzíti. E hüvelyt az (s) csap mentén vezetjük és azt az (s') rúgó ellenében vissza- 75 nyomhatjuk, ami által a (b, c) részek kapcsolatát megszüntettük. Az (n) hüvely belső végén (o) karima van, amellyel az