101865. lajstromszámú szabadalom • Tubus és eljárás előállítására

Megjelent 1931. évi február hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101865. SZÁM. — XVIII/d. OSZTÁLY. Tubus és eljárás előállítására. Boruss István nyűg-, máv. titkár Budapest. A bejelentés napja 1929. évi november hó 22-ike, Cellophánból (vagy egyéb cellulózeszármazékból) előállított tubusnak eddig vagy fémből kellett fejet készíteni, vagy a fej helyett egyszerű dugasszal kellett 5 a tubus felső nyílását zárni. Külön fémfejnek készítése és a cellophán-tubus szabad (felső) végére való erősítése költséges is és gondos figyelmet igénylő munkával jár; a fej helyett alkalmazott egyszerű 10 dugasszal való zárás pedig nem tekinthető ideális megoldásnak, mivel a tubus tartalma a fogyasztásra szánt mennyiség vételezésekor a szükségesnél mindig nagyobb tömegben tódult ki, ami egyrészt 15 anyagpazarlást jelentett, másrészt kezet, ruhát stb. be is piszkított. Ennek az új eljárással készült tubusnak feje a törzzsel összefüggő egyetlen testet alkot. 20 Az eljárás lényege az, hogy a cellophánból stb. hasonló anyagból készített csövet oly hengeres idomra illesztjük, amelynek felső vége lapos kúp és e kúp csúcsán kiálló keskeny átmérőjű henge-25 res csapot visel. A cellopháncső felső (külső) végét megnedvesítjük és alsó részét a minta kúpos végére fektetett ráncokba szedjük, felső darabját pedig alkalmas módon a csaphoz szorítjuk. 80 Csatolt rajzon a találmánybeli eljárásnak és az új tubusnak néhány kiviteli alakja látható, ahol az 1. ábra a minta oldalnézete, a 2. ábra a cellophán csőnek a mintára 35 húzását mutatja, a 3. ábra a cellophán cső felső végének a minta kúpos felső végére ráncokba szedett fektetése, a 4. ábra a mintáról lehúzott kész tubus 40 oldalnézete, az 5. ábra pedig felülnézete; a 6. ábra kettős fémnyak két darabjának és a cellophántubus közéjük kerülő felső részének metszetét külön-külön tünteti fel, a 45 7. ábra ugyanennek a bárom elemnek egymásra illesztett helyzetű, a 8. ábra pedig egymásra sajtolt állapotának metszeti képe, a 9. ábra egytestű fémnyak hosszmetsze- 50 tét mutatja, a 10. ábrán ennek az egytestű fémnyaknak felilesztése, a 31. ábrán pedig ugyanennek összesajtolt helyzete látható; végül a 55 12. ábra a tubus alsó végének lezárását, a 13. ábra pedig ugyanezt erősen nagyított léptékű ábrázolásban szemlélteti. A hengeres (i) idom felül alacsony (k) 60 kúpban végződik, amelyből a központos hengeres (c) csap áll ki (1. ábra). Erre az idomra hengerítjük a cellophánlapot, amelynek két szélét egymásra lapolva összeragasztjuk. Az akár ezen az idomon 65 átlapolással és ragasztással készült, akár a másutt készült és az (i) idomra húzott varratnélküli (t) cellopháncső (2. ábra) felső végét ráncokba szedve, az (i) idom (k) kúpjára fektetjük, miáltal nagyjából 70 alkotómenti vagy a (c) csap tövének kerületéhez érintő irányban futó ráncokból álló (f) fej keletkezik, amelynek a (c) csaphoz simuló (n) nyakát (s) sapkával szorítjuk össze (3. ábra). A ráncba sze- 75 déshez célszerűen megnedvesítjük a (t) cső felső részét. Megszáradás után eltávolítjuk az (s) sapkát és helyébe fémből vagy más alkalmas szilárd anyagból (pl. kemény gumi- 80