101850. lajstromszámú szabadalom • Locsoló fecskendő

_ Megjelent 1931. évi február hó 3 -án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 101850. SZÁM. — XXI/c. OSZTÁLY. Locsoló fecskendő. Grunta Miroslav mérnök Lutin (Olmütz m.). A bejelentés napja 1930. évi január hó 30-ika. Csehszlovákiai elsőbbsége 1929. évi március hó 7-ike. A talajnak az eddigelé ismeretes fecs­kendőkkel történő locsolásánál egyrészt nem érünk el egyenletes locsolást, más­részt a fecskendőnek bizonyos meghatáro-5 /ott hajlásszögénél a locsolás nem is éri a talajnak a széles sávját. Ha azt az esetet vizsgáljuk, amelyben a fecskendő bizo­nyos meghatározott hajlásszög alatt egyenletesen forog körben, akkor a mellé-10 kelt rajz 1. ábrájában feltüntetett ered­ményt kapjuk. A kilövelt leeső vízsugár csak az arány­lag kis (s) sávot éri és a többi, ügy az (s) sávon belül, mint ezen kívül fekvő talaj 15 locsolása céljából a fecskendő hajlását változtatnunk kell. A sávon belül fekvő részek, minél közelebb esnek a középhez, annál bőségesebben és minél távolabb es­nek a középtől, annál gyengébben locsol-20 tatnak (vízzel), ahol is a középhez közel fekvő részt a kis mérvben porlasztott víz­sugár feláztatja. A találmányi fecskendő a fent leírt hát rányt akként küszöböli ki, hogy, a mint 25 ez a 2. ábrán fel van tüntetve, a vízsuga­rat széles sávban porlasztja szét, miáltal elérjük azt, hogy az (s) szélességben meg­locsolt sáv felett leeső víz mennyisége egyenletesen leeső esőcseppek alakjában 30 oszlik el az (sl) szélességű területen. A mellékelt rajz 3—8. ábráiban a talál­mányi fecskendő példaképpen két fogana­tosítási alakjában van feltüntetve. A 3. ábrában feltüntetett találmányi 35 fecskendő a közönséges (1) fecskendőből áll, mely azonban torkolatánál az erre rá­öntött, excentrikus (2) peremmel van el­látva. Erre a peremre van eltólhatóan és forgathatóan ráillesztve a (3) szájcső, melynek (4) nyílása ugyanazt az exoentri- 40 citást mutatja, mint a (2) perem úgy, hogy a (4) nyílás tengelye a szájcső forgatása révén az (1) fecskendő furatának tenge­lyével azonos helyzetbe hozható (4. ábra). A (4) nyílás (3. ábra) akként van kiké- 45 pezve, hogy az a (dl) átmérőről, mely jó­val nagyobb, mint a fecskendő nyílásá­nak (dO) átmérője, az ennél az átmérőnél nagyobb (d) átmérőre szükiil és ezután hirtelen a (d2) átmérőre bővül. Ennek a 50 kiképzésnek célját az alábbiakban ismer­tetjük. A szájcső forgatása akként válik lehet­ségessé, hogy a szájcső vagy fel van csa­varolva a peremre (3. ábra) vagy azon, 55 peeekkel van vezetve (5. ábra). A szájcső­nek a fecskendőhöz képest való elforgatá­sával a kifolyó víznek különböző alakjait kapjuk. Abban a helyzetben, amelyben a fecskendő kifolyó nyílásának tengelye a 60 fecskendő tengelyével összeesik (3., 4. és 5. ábrák), olyan kifecskendezést kapunk, mint egy közönséges fecskendőnél (1. ábra). Ha azonban a szájcsövet a legna­gyobb excentricitásba forgatjuk (tehát 2 65 e-ig, 6. és 7. ábra), akkor a 2. ábrának megfelelő kifecskendezést kapunk. A fecs­kendő vízsugara ugyanis magában a fecs­kendőben a nyílás széléhez ütődik és részben eltérül úgy, hogy a kilocsolt víz- 70 nyaláb felső határolását képező vízsugár, mely a legnagyobb (kb. 45) szög alatt áramlik ki, a legmesszebbre fröccsen, míg az alsó szélső sugár, melynek mozgási energiája a fecskendőben a (4) nyílás szé- 75 léhez való ütközés révén megtörik és mely finom cseppekre oszlik szét, a legkisebb szög alatt hagyja el a fecskendőt és a leg­közelebbi helyre esik le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom