101844. lajstromszámú szabadalom • Készülék pótkocsik kormányzására

_ Megjelent 1931. évi február hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI J|p||m SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101844. SZÁM. — XXa/3. OSZTÁLY. Készülék pótkocsik kormányzására. Thomas Emil magánzó és Miiller Pál földbirtokos Heideloh (Németország). A bejelentés napja 1930. évi julius hó 15-ike. A pótkocsikat a tehergépkocsikhoz tudvalevőleg egymásba dugott szemmel és csappal csuklósan kapcsolják, mely kapcsolás azonban a görbületeknél igen 5 hátrányos, mivel a pótkocsi a gépkocsi nyomát csak nagyjában követi, miért is a kocsivezető képtelen arra, hogy a pótkocsit pontosan vezesse és ezáltal összeütközéseket stb. elkerüljön. Udvarokra 10 és kapukba való bemenetelkor rendszerint szintén nehézségek vannak, miért is többszörösen ide-oda kell a járműnek mozognia, amíg végre a pótkocsi a helyes irányba áll és az udvarba vagy kapu-15 bejáratba vontatható. Szűk átjárókba a pótkocsit rendszerint egyáltalában nem tudjuk behozni. Végül a pótkocsival hátrafelé is csak bizonytalanul mozoghatunk, mivel a pótkocsit nem kormányozhatjuk, 20 miért is ily esetben a pótkocsit előbb rendszerint le kell kapcsolnunk. Mind e hátrányokat, melyeket a tehergékpocsisok igen jól ismernek, a találmány egyszerű módon azáltal szünteti 25 meg, hogy a pótkocsinak vonószervét a tehergépkocsi elállítható csuklórúdjához kapcsolja, melyet a gépkocsi mozgásának megfelelően, mindkét irányban olykép állíthatunk el, hogy a pótkocsi a tehergép»0 kocsinak nyomát pontosan követi. A rajzon a találmánynak egyik példaképpeni kiviteli alakját láthatjuk és pedig az 1. ábra a kormányzókészülék hosszmet-35 szete, a 2. ábra felülnézete, a 3. ábra nagyobb léptékű metszet a 2. ábra A—B vonala szerint, a 4. ábra végül a gépkocsinak és pótkocsinak kapcsolását vázlatos felülnézetben 40 mutatja. A tehergépkocsi alvázának (n) kereszttartójához az (m) vonókart függélyes csap körül lenghetően ágyazzuk. Az (m) vonókarnak végét a pótkocsi (q) vonó- 45 szervéhez ismert módon csuklózzuk. Az (m) vonókarnak (1) hosszrésébe az (i) csavaranya (k) csapnyúlványa nyúlik, mely (i) csavaranya (h) csavarorsójának elforgatásával a gépkocsit keresztirány- 50 ban elállíthatjuk. Az (m) vonókar a gépkocsi (p) hátfalának (o) hosszrésén nyúlik át, mely a vonókart egyszersmind vezeti. A (h) csavarorsó (b, c) fogaskerékáttétel (d) tengely és (e, f) fogaskerék- 55 áttétel útján a kocsivezetőhely közelében levő (g) kéziforgattyúhoz kapcsolódik. A készülék a következőképpen működik: Az (m) vonókarnak a 2. ábrán kihúzot- 60 tan rajzolt középállásában a pótkocsi az egyenes irányban haladó gépkocsit pontosan követi. Ha a gépkocsinak és pótkocsinak meghatározott görbületen kell haladnia, akkor a (g) kéziforgattyú meg- 65 felelő elforgatásával az (m) vonókart pl. a 2. ábrán pontozottan rajzolt helyzetbe forgatjuk el, ami által elérhetjük, hogy a pótkocsi pontosan a gépkocsi nyomában halad. A találmány szerinti kor- 70 mányzókészülékkel tehát a pótkocsival tetszőleges görbületi pályán haladihatunk, sőt a gépkocsi a pótkocsival együtt hátrálhat is, ha a (g) kéziforgattyúval az (m) vonókart mindenkor a leírandó pálya gör- 75 bületének megfelelően állítjuk el.