101829. lajstromszámú szabadalom • Kapálógép
Megjelent 1931. évi .jan uár hó 15 -é n . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101829. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Kapálógép. Flaisz Mihály földműves Bocsa. A bejelentés napja 1929. évi november hó 19-ike. A találmány kapálógép, mely igás állatokkal vontatva a földet felkapálja. A rajzon a kapálógépnek egyik példaképem megoldása látható, melytől a gya-5 korlatban, lényegének érintése nélkül sokféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra a kapálógépnek vázlatos felülnézetét, a 2. ábra függélyes hosszmetszetét, a 10 3. ábra részleges függélyes hosszmetszetét nagyobb léptékben, a 4—5. ábrák részleteit, a 6. ábra végül a kapamozgást mutatja. A gépnek téglalapalakú (b) vázkerete 15 van, melynek súlyát a (g", g) futókerekek hordják. A vázkeret mellső részén az (s) vonóhorog van, melyhez a (12) villa csatlakozik, amelyben a szokásos egy kormánykerék helyett két (p, p) kormány-20 kerék van ágyazva, melyek a növénysornak két oldalán futnak. A (b) vázkeretben két, többszörösen, jelen példánál háromszorosan görbített (c, d) tengely van ágyazva, melyeknek (cl, 25 dl), ill. (c2, d2), ill. (c3, d3) könyökeit az (e, e', e") csatlórudak kötik össze és e tengelyeket egybevágó mozgásra kényszerítik. Az egyes csatlórudákhoz több, jelen példánál három, (f) kapa van erő-80 sítve. A kapáknak (13) nyelei előnyösen sarlókeresztmetszetűek és a csatlórudakhoz képest függélyes irányban például azáltal állíthatók el, hogy a (13) kapanyelek villaszerűén két (15, 15) csavarorsóban 35 végződnek, melyek az (e) csatlórudat közrefogják (5. ábra) és mindenkori helyzetükben a csatlórúdnak csavaranyákkal szorított (14) szorítólemezekkel vannak rögzítve. Az alsó csavaranyák elállításái0 val és a felső csavaranyáknak utánhúzásával a kapanyeleket a csatlórudakhoz képest, egyik vagy másik értelemben elállíthatjuk. A (c, d) könyöktengelyek a (9, 10) csapágyakban vannak ágyazva. E (9, 10) csapágyak a (b) vázkerethez ké- 45 pest elállíthatok azáltal, hogy a (9, 10) csapágyakat a (3, 3 ) lengési tengelyek körül lenghető, egyenlőtlen karú (5, 16), ill. (5', 2') szögemelőknek rövidebb (5, 5') karjához erősítjük, míg a hosszabb (16") 5 q emelőkarokat a (4) csuklórudak kötik össze. Ezen egyenlőtlen karú emelőket kilengethető és a (7) fogazott ív mentén rögzíthető (t) állítóemelővel állíthatjuk el, mely (u) csuklórúddal a (z) tengelynek 55 (1. és 3. ábrák) (v) tárcsájához kapcsolódik. A (t) állítóemelőt és (v) tárcsát az (u) csuklórúddal a (17, 6) csuklócsapok kötik össze. Míg a (v) tárcsa a (z) tengelynek kb. a közepén ül, addig a (z) tengely- 60 nek két végén az ékelt (18) karok vannak, amelyek a (16) emelőkarokhoz (2) csuklórudakkal kapcsolódnak. Láthatjuk, hogy végeredményben a (t) állítóemelőnek elállításával a (9, 10) csapágyakat és azok- 65 kai együtt a (c, d) könyöktengelyeket és (f) kapákat a (v) kerethez képest emelhetjük, illetve süllyeszthetjük. A (v) tárcsának fékszerkezete van, mely e tárcsát beállított helyzetében oldhatóan 70 rögzíti. E fékszerkezet pld. az (y ) tengelyen ülő (x) kéziforgattyúról elállítható és a (v) tárcsa homlokfelületének támaszkodó (y) körhagyóból áll. A (t) állítóemelőnek (7) fogazott íve a kiemelőszerkeze- 75 tet kiemelt helyzetében rögzíti, mi a lesüllyesztett munkahelyzetben a kapálószerkezetet az (y) féktárcsával rögzítjük. A hátsó (d) könyöktengely végein (jl fogaskerekek ülnek, amelyek (i) átviteli 80
