101800. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mintás maratott nyomtatóhengerek előállítására
Megjelent 1931. évi január lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI tS^H® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101800. SZÁM. — IX/e. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés mintás maratott nyomtatóhengerek előállítására. Tausz Sándor igazgató Budapest, mint 4 /5 részben és Stéhlik Ferenc litographus Budapest, mint 7« részben tulajdonos. A bejelentés napja 1928. évi december hó 12-ike. A találmány eljárásra és berendezésekre vonatkozik, maratott nyomtatóhengereken a kerület irányában vég nélkül egymáshoz sorakozó vagy egymásba kapaszkodó 5 mintaelemekből való nyomtatóformának fotomechanikus úton való előállítására. Az ilyen, pl. a textil- és tapétanyomás számára való nyomtatóformáknak fotomechanikus úton való előállítására ismert 10 egyik eljárás szerint, mely ezen a téren eddig a műszakilag legtökéletesebb javaslat volt, olyan, a következőkben rövidség kedvéért filmnek nevezett, átvilágítható és hajlékony ábratartót alkalmaztak, melyen 15 az ábra a hengerre másolandó egyetlen mintaelemből, minden esetben azonban olyan kevés számú mintaelemből állott, hogy a film a nyomtatóhenger hosszának csak egészen kis töredékrészére, azonban 20 a hengerkerület egész számú hányadára terjedt és ezt az ábrát kontaktfénymásolás útján a henger tengelye és kerülete irányában egymásután és lehetőleg pontosan egymás mellé annyiszor vitték fel a 25 henger fényérzékenyített köpenyfelületére, amíg a teljes köpenyfelület mintaelemekkel ki nem töltődött. Az említett ismert eljárás hátránya, hogy foganatosításához ú. n. molettáló-30 padhoz hasonló szerkezetű, bonyolult és drága gépre van szükség, mellyel az egyes kópiák között a feltétlenül és mindenesetben tökéletesen pontos és hézagmentes csatlakozást (az ú. n. rapportot) úgy a 85 henger tengelye, mint annak kerülete irányában mégsem lehetett betartani, még pedig egyebek között azért, mert a filmnek a megvilágításhoz szükséges lámpát fényzáróan körülvevő, kis tok fenekét kellett képeznie, úgy hogy ezt a tokot a 40 fenekén levő filmmel nem lehetett a hengerre már másolt szomszédos kópiához teljes megbízhatósággal beállítani és az sem volt lehetséges, hogy ezt a beállítást a megvilágítás előtt ellenőrizzük. Az em- 45 lített ismert eljárás a gyakorlat követelményeinek azért sem felelt meg, mert a henger köpenyfelületének kópiákkal való teljes befedésére 50—100 megvilágításra volt szükség, ami több órára elhúzódó 50 munkát jelentett, úgy hogy ezzel a fotomechanikus eljárással a szóbanforgó nyomóformáknak acélmoletták segélyével való előállításához képest, mely tisztán technikai szempontból gyakorlatilag jól 55 bevált, előállítási időtartam és költségek szempontjából számottevő megtakarítás alig volt elérhető. További súlyos hátránya az említett ismert fotomechanikai eljárásnak, hogy a nyomóhengernek tudva- 60 levőleg krómalbuminból való fényérzékeny bevonati rétege a megvilágítások hosszú sorozata folyamán helyenként ú. n. cserződést szenved, ami ,a fényérzékenységet egyes, előre nem látható helyeken és 65 előre nem látható mértékben változtatja, úgy hogy ezzel az ismert eljárással a kópiáknak kifogástalan textil- vagy tapétanyomtató hengerek szániára elengedhetetlen egyenletességet nem lehetett ©1- 70 érni.
