101775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ecetsavnak faecetből való kivonására

Megjelent 1931. évi január lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ÉBBA SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101775. SZÁM. — IV/C. OSZTÁLY. Eljárás ecetsavnak faecetből való kivonására. Société Anouyme des Distilleries des Deux-Sévres cég- Melle. A bejelentés napja 1930. évi január hó 24-ike. Belgiumi elsőbbsége 1929. évi január hó 25-ike. Az ú. n. „tiszta ízű", kátrányos anyagoktól teljesen mentes ecetsavnak faecetből való előállítása eddig iparilag csak ismételt lepárlásokkal volt lehetséges, 5 amelyek a nagy gőzszükséglettől eltekintve, a különböző műveletek okozta nehézségeknél és annál a ténynél fogva, hogy a sav egy részét a kátrányos anyagok visszatartják, érzékeny ecetsavveszte-10 ségeket okoznak. Végül pedig a „tiszta ízű" ecetsav termelési hányada korlátolt, mert nem lehet elkerülni mintegy 20% kátrányos anyagokkal erősen szennyezett, ú. n. „rosszízű" ecetsav képződését. 15 Ajánlották már (1. pl. az 506.281. számú francia szabadalmi leírást) a kátránynak valamely alkalmas oldószerrel való extrahálását, ez azonban azon a nehézségen hiúsult meg, hogy nincs olyan oldószer, ) amely gyakorlatilag az összes kátrányt kivonná. Ennek következtében a kapott sav nem „tiszta ízű" ecetsav és így vissza kell térni a sorozatos lepárlásokra, melyek újból rosszízű savhoz vezetnek. Más-25 részt az oldószerek többsége a kátrányokkal egyidejűleg a sav bizonyos mennyiségét is kivonja, ami, hacsak nem akarjuk azt elveszíteni, regenerálás útján újból rosszízű párlatokhoz vezet. Ehhez képest 50 ez a módszer jelenleg már nem is talál az iparban alkalmazásra. Több sikerrel ajánlották (pl. Brewster, Suida) a kátránynak a faecetből való kivonása helyett, az ecetsav extrahálását, 55 akár a faecetoldatokból, akár a faecetgőzökből, mikor is a kátrány a művelet maradéka gyanánt marad vissza. Minthogy azonban az alkalmazott oldószer itt is bizonyos mennyiségű kátrányt Í0 vesz fel, ami vagy költséges regenerálási műveleteket tesz szükségessé, vagy rosszízű párlatokhoz vezet, aszerint, amint az oldószer az ecetsavnál kevésbbé illó vagy illóbb. Javasoltunk már magunk is oly mód- 45 szert, melynek értelmében a tisztítást két oldószerrel végezzük és pedig úgy, hogy először oly oldószerrel, amely a kátrányos anyagokat jól, az ecetsavat azonban roszszul oldja, kivonjuk az elegyből az összes 50 olyan kátrányos anyagokat, melyek esetleg a második műveletnél, amikor is az extrahálást az ecetsav valamely jó oldószerével végezzük, ebben feloldódhatnának. Az utóbbi művelet oldat-maradéká- 55 ban visszamaradnak azok a kátrányos anyagok, amelyek mindkét oldószerben oldhatatlanok. Az első oldószerhez szénhidrogéneket vagy más olyan anyagot adagolunk, amelyek az oldószer regene- 60 rálásának alkalmával lehetővé teszik az első oldószer által esetleg feloldott kismennyiségű ecetsavnak a kátrányos anyagoktól való különválasztását. A találmány tárgya ennek az eljárás- 65 nak olyan módosítása, amely lehetővé teszi két különböző oldószer helyett egyetlen oldószer alkalmazását. Azt találtuk ugyanis, hogy bizonyos oldószerek rendkívül különböző oldóképes- 70 séget mutatnak, egyrészt az ecetsavval, másrészt a kátrányos anyagokkal szemben. Pl. amilacetátra megállapítottuk, hogy a kezelendő faecetoldat egy térfogategységére vonatkoztatva a kátrány 75 extralálására kb. 0.25 térfogategység oldószer elegendő, ellenben az ecetsav kivonása céljából kb. négy térfogategységnyi mennyiséget kell alkalmazni. A két műveletben alkalmazandó oldószer- 80