101768. lajstromszámú szabadalom • Csőhajlítófogó, különösen elektromos és kábelszerű vezetékek szigetelőcsöveihez

. Megjelent 1931. évi jann

ár hó 15-én

. - • MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10L768. SZÁM. — VII/g. OSZTÁLY. Csőhajlítófogó, különösen elektromos és kábelszerű vezetékek szigetelőcsöveihez. Röhrenwerk Joliannes Surmana gyáros Arnsbergr (Westfália). A bejelentés napja 1930. évi március hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi november hó 7-ike. A találmány csőhajlítófogóra vonatkozik, különösen elektromos és kábelszerű vezetékek szigetelőcsöveihez. Mint ismeretes, e szigetelőosövek impregnált papír-5 csőből állanak, melyet vékony fémcső vesz körül. Lehetetlen a vékony csövet olykép hajlítani, amint ez erős csöveknél szokásos, mert a fellépő igénybevételek miatt a cső a hajlítás helyén eltörik. Szi-10 getelőcsövek stb. hajlítására oly fogót használunk, mely a csövet a hajlítás helyén rövid egymástóli távolságokban az ív belső oldalán berovátkolja, A hajlításriak ezen módja folytán a cső űrös tere a 15 kanyarulatban lényegesen megrövidül. Gyakran az impregnált belső papírcső meg is sérül, miáltal az elektromos vezeték behúzása nehéz és gyakran a szigetelés e kanyarulatban teljesen el is pusztul. 20 Már javasolták, a hajlítás által a kanyarulat belső oldalán feleslegessé vált fémköpeny anyagát vékony ráncok alakjában kifelé húzni. Ez a mód lényegesen előnyösebb, mert ezáltal befelé irányított 25 repedés meg van gátolva és a cső belső átmérője változást nem szenved. A ránehúzáshoz használt fogó pofájában vályú van, mely a cső hajlítási helyén a kanyarulathoz illeszkedik. A fogó 30 e pofájába az előbb egyenes csövet a másik pofával besajtoljuk. Utóbbinak két függőlegesen álló oldala van, melyek a csőtest felé félköralakúan kivájt éllel bírnak. A pofák között fekvő és a fémes cső-35 köpenynek az élek által megragadott anyagát a fogó zárása alkalmával ránccá alakítja. E fogóknál a pofáknak az ágyazás helyén helytálló kényszermozgású vezetése nincsen, hanem furatok révén a csőten- 40 gellyel párhuzamos tüskére vannak tolva úgy, hogy a csőtengelyhez képest keresztirányú mozgást végezhetnek, míg a pofák kényszermozgású ingaszerű mozgása, mint ez a pofák egyforma nyitására és 45 zárására szükséges, tökéletlenül, vagy egyáltalán nem jön létre. A pofák vezetésére a vályualakú pofában szögalakú bevágás van, mely a pofákat kényszermozgásxían vezeti és zárja. Ezáltal azonban 50 az egymáson vezetett részek gyorsan elkopnak, ami a fogó rendes működését hátrányosan befolyásolja. Oly fogónál, mely hosszabb ideig van használatban előfordul, hogy a pofák a hajlítandó csőtesthez 55 képest excentrikusak és egyáltalában addig nem zárható, míg a pofákat kézzel központos helyzetbe nem toljuk. Egy másik kivitel szerint a fogószáj két gyűrű- vagy hüvelyalakú részből áll, me- 60 lyekkel a hajlítandó csövet a kanyarulat középpontjánál, kétoldalt körülfogja és © részek sülyesztésével egymáshoz képest olykép hajlíttatik meg, hogy behorpadások nem keletkeznek. E fogó hátránya, 65 hogy a hajlítandó csövet a pofák gyűrűi, vagy hüvelyei veszik körül úgy, hogy a munka előrehaladásánál előbb a képződő ráncokat le kell simítani, vagy lelaposítani. Azonkívül a szerszám nehezen ke- 70 zelhető. A találmány szerinti fogó ezektől lényegében abban külömbözik, hogy a pofák függőleges tengelyek körül helytállóan vannak ágyazva és ingaszerü mozgást 75 végezhetnek. Ezáltal a szorítópofák veze-