101767. lajstromszámú szabadalom • Kábelvégelzáró

. Megjelent 1931. évi jann

ár hó 15-én

. - • MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101767. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Kábelvégelzáró. Szilvássy Dezső és DP. Ing-. Müller Ferenc gépészmérnökök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi augusztus hó 5-ike. Az eddig ismeretes kábelvégelzárók nem biztosítottak kellő védelmet szabadban az időjárás viszontagságaival, zárt helyiségekben pedig párákkal, gázokkal, 5 gőzökkel, stb. szemben. Kábelmasszával való kiöntés ellenére is légrések, majd a lecsapódás következtében vízpárnák, stb. keletkeztek bennük, amik az átütés veszélyét növelték. További hátrányuk, 10 hogy a kábelvég rendszerint csatlakozóhelyéből, sőt a kábelszorítóból is kicsúszhatott. Többerű. kábeloknál ehhez járult még, hogy az összes ereket felvevő közös öntöttvas test nem igen hagyhatott ele-15 gendő szabad teret az egyes erek körül, úgy hogy azok könnyű szerrel zárlatot okoztak, mihelyt valami élőlény, jégcsap, vagy egyéb áthidalás került közéjük. A közös burkolat csakhamar hőtágulási 20 lazulásokat idézett elő, de mechanikai behatásokra közvetlenül is támadhattak kicsuszások, mert a teljes kábelt tartó kengyelt a közös burkolathoz erősítik és így a kábelra ható igénybevételek át-25 származhattak az egyes erekre és érvégekre is. Megemlítendő végül, hogy az ilyen kábelvégelzáróknak szerelése, nevezetesen pedig légvezetéki oszlopokra való szerelése és a burkolatnak kábelmasszá-80 val való kitöltése sok üggyel-bajjal és nagy nehézséggel járt. A találmánynak az a célja, hogy mindeme hátrányokat kiküszöbölje. A találmányt az idetartozó rajzsok nyomán irjuk 35 le közelebbről, melyek az új kábelvégelzáró egyik kiviteli példáját vázlatosan tüntetik fel. 1. és 2. ábra a találmány szerinti kábelvégelzáró nézete, ill. hosszmetszete, elforgatott szorítókengyellel. ÍO 3. ábra az 1. ábrának III—III vonala iránt vett keresztmetszet. Az (1) vezetőből, (2) szigetelésből és (3) ólomköpenyből álló kábelér végét (4) porcellán vagy egyéb szigetelő karman- 45 tyú borítja, melynek belső végét az ép köpenyre illeszkedő (5) fémgyűrű, külső végét pedig a csupasz vezetővégre illeszkedő (6) fémhüvely zárja. A (4) szigetelőkarmantyú és ennek (5, 50 6) fémzárai közötti érintkezőhelyeket a (7, 8) ragasztékok vagy egyéb tömítések lég- és vízmentesekké teszik. Az (5) gyűrű szorosan simul a (3) köpenyre, úgy hogy az itteni zárás már ezért is tökéletes, 55 ezenfelül azonban köröskörül a (9) forrasztást is alkalmazzuk a kettő között. A (6) fémhüvely, amelynek alja kiöblösödik, gyakorlatilag zárt süveg gyanánt fedi át úgy az (1) vezető csupasz végét, 60 mint a (4) szigetelőkarmantyú külső végét is. így tehát a (4) karmantyú mindkét vége az időjárás viszontagságaival szemben biztosított elzárást nyer. A (6) hüvely szorosan fogja a csupasz vezető- 65 véget és a kettejük közötti vezető érintkezést a (13) csavar is biztosítja, úgy hogy a (6) hüvely egyúttal elektromos csatlakozóvég gyanánt is szolgál. A kábelvég, valamint másfelől a (4) 70 karmantyú és ennek (5, 6) fémzárai közötti szabad belső terek (10) szigetelőmasszával vannak kitöltve, ami megdermedése után tökéletesen szigeteli és mechanikailag is védi a kábelvéget és meg- 75 akadályozza, hogy idegen anyag kerül-