101717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny rétegek előállítására diazovegyületek segítségével
Megjelent 1931. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101717. SZÁM. — IX/f. OSZTÁLY. Eljárás fényérzékeny rétegek előállítására diazovegyületek segítségével. Kalle & Co. A. G. Wiesbaden-Biebricli. A bejelentés napja 1928. évi július hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi szeptember hó 6-ika. Már ismeretesek olyan fényérzékeny rétegek, amelyek negatív diazofényképek előállításához alkalmasak. A 82.239. számú német szabadalmi leírás szerinti 5 eljárásnál e eélra alkalmazott diazovegyiilet bomlási termékét fénnyel való besugárzás után más diazovegyii lettel kapcsolják. Schön a fényérzékeny rétegek előállításához diazoszalicilsaviakat és ezek 10 származékait alkalmazza (111.416. számú német szabadalmi leírás). Az 53.455. számú német szabadalmi leírás szerint (Feer) a pozitívból negatívot azokomponemsek és diazoszulfonátok [alkalmazásával 15 nyernek, amelyek azonban tulajdonképpen nem diazovegyületek, mert azokomponensekkel közvetlenül nem kapcsolódnak. Végül a 379.998. számú német szabadalmi leírás eljárása szerint negatív 20 másolatok előállítására lúg jelenlétében o-aminofenolok diiazovegy iileteit használják. Mindezek az eljárások azonban a gyakorlatban nem jutottak alkalmazásba, 25 nyilvánvalóan leginkább a jelenlevő hígnak a papirosra gyakorolt káros hatása és a készítmények elégtelen tartóssága következtében. A 111.416. számú szabadalmi leírás szerint készült másolatok 30 azonkívül még igen erőtlenek is. Azt találtuk már most, hogy a negatív eljárás számlára a gyakorlatban igen jól használható fényérzékeny rétegekhez jutunk, ha tetszőleges alapra két vagy több 35 diazovegyület elegyét visszük fel. Ha az ilyen réteget a negatív alatt megvilágít juk, ismert módon a pozitívot kapjuk. A rendelkezésre álló vegyüietek nagy száma következtében módunkban áll a legkülönbözőbb árnyalatokat adó tartós rétegeket 40 előállítani. A diazovegyületeket gyakorlatilag úgy választjuk meg, hogy a negatív alatti besugárzás után az 'egyik komponensből, amely a második komponens bomláster- 45 mékével kapcsolódni képes, még bizonyos fölösleg maradjon meg. Ez minden további nélkül bekövetkezik, ha a dáazovegyületek egyike fényérzékenyebb, mint a másik. Ha a fényérzékenység! viszony 50 nem ilyen kedvező, akkor a mennyiségi viszonyokat változtatjuk ¡annyira, hogy az egyik vegyület a másiknak fény okozta bomlása után még bizonyos fölöslegben maradjon vissza. így pl. két diazovegyü- 55 letet alkalmazhatunk, melyeknek molekuláris viszonya a fényérzékenységnek megfelelően 1:1.5, 1:2, 1:3. Az elegyben olyan diazovegyületek, pl. diazoszialicilszulfosav (lásd a 111.416 60 számú német szabadalmat) is alkalmazhatók, amelyek már magukban véve képesek arra, hogy bomlástermékükkel festékanyagokat képezzenek. Ebben az esetben az egyébként csali erőtlen képek fel- 65 tűnő módon javulnak. Az eljárást oly módon lehet megvalósítani, hogy a réteghez egy vagy több, erősen kapcsolódó diazovegyület jelenlétében savat vagy savas sót adunk. A készít 70 ményhez vagy a papírhoz előzőleg vagy utólag stabilizátorokat, mint pl. naftalitriszulfosavas nátriumot adhatunk. Különböző árnyalatok elérése céljából fémsókat adhatunk, vagy a diazovegyületek 75 fémvegyületeit használhatjuk; általában a diazotipiában szokásos összes fogásokat alkalmazhatjuk. >/ !• II. II. 'I i l a li
