101621. lajstromszámú szabadalom • Eljárás matematikai értelemben síkba fejthető alakú szögletes köpenyeknek, főleg jégcellaköpenyeknek szívós szerkezeti anyagból, különösen nem-rozsdásodó acélból való előállítására

Megjelent 1931. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 101621. SZÁM. — XVIII/c. OSZTÁLY. Eljárás matematikai értelemben síkba fejthető alakú szögletes köpenyeknek, főleg jégcellaköpenyeknek szívós szerkezeti anyagból, különösen nem-rozsdásodó acélból való előállítására. Fried. Krupp A.-G. Essen. A bejelentés napja 1930. évi junius hó 2-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi junius hó 6-ika. A találmány eljárás matematikai értelemben síkba fejthető alakú szögletes köpenyeknek, főleg jég'cellaköpenyeknek szívós szerkezeti anyagból, különösen nem-5 rozsdásodó acélból való előállítására, amely eljárással e köpenyek pontos és elcsavarodásmentes alakot kapnak. A rajzon a találmány példaképpen egy jégcella kapcsán van feltüntetve. Az 10 1. ábra a kész jégcella hosszmetszete, a 2. ábra a hozzátartozó baloldali oldalnézete, a 3. és 4. ábra metszetek a 2. ábra 3—3, illetve 4—4 vonala szerint, az 15 5. és 6. ábra az 1. és 2. ábrának megfelelő metszet, illetve nézet, amelyek a köpenyt az előállítási eljárás egy közbenső szakaszában mutatják, a 7. ábra az előállításnál használt szer-20 szám oldalnézete, a 8. ábra a >7. ábrához tartozó haloldali oldalnézet, a 9. ábra metszet a 7. ábra 9—9 vonala szerint. 25 A jégeella készítése céljából mindenekelőtt a nem-rozsdásodó acélból való megfelelően kiszabott sík (A) bádoglemezt az 5, és 6. ábrán látható csonkakúpalakú köpennyé meghajlítjuk és annak egymáshoz 30 érő széleit összehegesztjük. Ezután a köpenybe a 7—9. ábrákon feltüntetett alakítótövist (kölyűt) bevezetjük, amely a két (B) idomdarabból áll, melyeket a közöttük lévő (C) ék segélyével harántirány-35 ban szétnyomhatjuk. A (B) idomdaraboknak hosszúságuk legnagyobb részében lényegében véve derékszögű négyszögalakú keresztmetszete van (9. ábra), azonban a kívül levő élek a mellső végnél a (bl) legömbölyítésbe mennek át (8. ábra). A tö- 40 visnek az (A) köpenybe való bevezetésénél a kölyűnek (B) és (C) részei a 7. ábrán látható kölcsönös helyzetet veszik fel. Ha most a (C) éket előre eltoljuk, akkor az ék a két (B) darabot szétnyomja. Az (A) kö- 45 penyt ezáltal az 1—4. ábrákon feltüntetett szögletes alakba húzzuk, mimellett az alakváltozás annyira megy, hogy az anyag nyújtási hajtási határát túllépjük. A (bl) legömbölyítéseknek megfelelően, a 50 köpeny szűkebb végén az (al) legömbölyítéssel bíró megfelelő élek képződnek (2. és 4. ábra). A (B) és (C) részekből álló tövisnek az eltávolítása után az (A) köpenyt a bővebb végén laposvasból készült (D) 55 foglalattal megerősítjük, amelyre a keskenyebb oldalakon az (E) szögvasdiarabokat erősítjük. Az (A) köpenynek szűkebb végébe az (fl) karimával ellátott (F) feneket helyezzük be, mire az (fl) karimát az go (A) köpennyel ellenállási hegesztés útján összekötjük. Minthogy az (A) köpenynek a (B, C) tövis által való húzásánál a köpeny anyagának nyújtási határát túllépjük, — ami 65 szívós szerkezeti anyag alkalmazásánál minden további nélkül lehetséges, — ennélfogva az (A) köpeny a (B, C) tövissel való húzásnál kapott alakját a tövis eltávolítása után is megtartja, a köpeny olda- 70 lai tehát pontosan egyenesek és síkfelületűek lesznek ós az egész köpeny elcsavarodásoktól mentes marad. Ez a körülmény jégoelláknál azzal a különös előnnyel jár,